Mickey webnaplója

Néha elvetődöm a köztéri könyvszekrényhez, mely üveges, helyesebben betekintő műanyagos.
Mint ismeretes, a falán jól olvasható: hozz egyet és vigyél egyet. Mármint hogy könyvet.
S hogy ott miket látni?
Ki tudja?
Ahhoz, hogy a teljes mustrát felmutathassam, többet kellene ott időznöm.
Én eddig a következőket láttam a könyveken kívül:
Idegen nyelvű könyvek-verskötetek-szakkönyvek.
Idegen nyelvű folyóiratok.
Tankönyvek, kitöltött munkafüzetek…
Magyar folyóiratok (amennyiben szépirodalom, nem is rossz ötlet);
Magnókazetták, videokazetták;
LP-hanglemezek;
fafaragás;
bábuk;
üvegkrigli;
1000 részes puzzle.
Láttam továbbá, hogy kukázók telepednek le a szekrény környékén, és lesik, hoz-e valaki valamit. Ha igen, azonnal ott teremnek, megvizsgálják a felhozatalt, s amennyiben úgy döntenek, már viszik is el eladásra. Gondolom, antikváriumba. Ott némi pénzt kapnak érte, amit elisznak vagy elesznek. Ez némileg zavarja a közmegegyezéssel konvergens énemet, másfelől nyugtatólag hat rám. A szellemi csemegéből testépítő csemege lehet. Legalábbis van rá esély. De ez már nem az én felelősségem.
Sok energiát megtakaríthatnánk azzal, ha süteményekkel gazdagítanának a könyves stelázsi választékát.
A mélyszegénységben élőknek nem kellene végigcsinálni a könyveladást, de még az élelmiszerboltot se kellene felkeresniük. Ott helyben elfogyasztanák a sütiket, s hagynák a könyveket a helyükön, hogy végre rendeltetésszerűen működjön az egyébként zseniális találmány, a könyvturkáló.