Nemrég olvastam egy könyvet. Írója szabadkőműves volt. Részletezi, hogy mi folyik ott, szertartások, elköteleződések, érdekütközések és belső pozícióharcok, végső soron pedig valahol a csúcson érintkezési pontok a személyesült rosszal. Majd kezembe került egy írássorozat a karizmatikusokról, melyet dióhéjban elő is vezettem egy posztban. Elolvastam egy püspökkel készült interjút. Ma 13-a lévén fatimai emléknap van, tudtam meg a bodollói kegyhelyen tartott ájtatosság során, melyet a Mária Rádió közvetített. Ám napom nagyobbik felét egy terjedelmes könyvvel való ismerkedésem köti le, mely az Opus Dei alapítójának élettörténete, életregénye? Mindenesetre igen részletező beszámoló Szt. Escrivá prelatúra-alapítóról. Így jutottam el általa 1936-hoz, a spanyol polgárháborús időszakhoz, melynek idején bujkálni kényszerült a főhős, és amely egyike volt a múlt század borzalmainak. tömeges kivégzésekre került sor. A meghasonlott ország egyik fele balos, másik fele nemzeti érzelmű jobbos volt. A legtanulságosabb számomra, hogy Escrivá soha nem foglalkozik politikával. Kollégiumot alapít, s ott se beszél ilyesmiről, mert fontosabb dolga van az opus Dei. Az isten műve. Amikor fiatalok börtönébe látogat, a fogvatartottakat is ráveszi, hogy barátkozzanak ellenséges érzületű fiúkkal, mert így van esélyük megértetni magukat amazokkal: miben és miért hisznek. Még a focicsapatokat is vegyes társaságok alkotják a sitten belül.
Eszembe jutnak a regnumi atyák, akiknek az üldöztetések során az volt az álláspontjuk: Mi tesszük a dolgunkat, s a Belügy is az övét. A feltűnés minden formáját mellőzve foglalkoztak fiatalok csoportjával. S a Belügy is tette a dolgát. Három regnumi perben ítélték el őket koholt vádak alapján államellenes összeesküvés vádjával. Szó nem volt igaz belőle. Hitük és belőle következő életvitelük feszültségében teltek mindennapjaik.
Nincs új a nap alatt. A Josemaría Escrivá alapította politikamentes Opus Deinek ma 88 000 tagja van a világ legkülönbözőbb részein. Megpróbálta kikezdeni őket a Da Vinci-kód című krimi, de sikertelenül. Az alapítót II. János Pál szentté avatta.
Most sem tudok jobb módszert, mint amit ő, saját nemzetünk tudathasadásos állapotában kerülni a politikai csatározásokat, mert fontosabb dolgunk van. Együtt.
2014.01.13. 17:05 emmausz
Emberek és világnézetek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr925756634
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek