Mickey webnaplója

Ma kedvteléseinkről témáztunk.
Kedvteléseim felsoroltatnak blogom fejlécén. Ez arra jó, hogy az esetleges olvasót ne hagyjam, hogy illúziókban ringassa magát. Innen leolvashatja ugyanis, hogy mifélék érdeklődésem körei. Hihetőleg többet elfogadnak közülük, s egyesek talán azt is, hogy a vallás kérdései is ide tartoznak. Másokat meglehet, hogy taszít ugyanez.
Márpedig én pápista vagyok. Azért az, mert elismerem, hogy a keresztények között a pápa Krisztus földi helytartója, ahogyan egyik titulusa megnevezi. Kiváltképpen szeretem a mindenkit magához ölelő Ferenc pápát, mert ha kell, önmagát is felülmúlva törekszik Isten jóságát tolmácsolni.
Nos, ez a jó Ferenc pápa minden hívét „eligazította”. Felszólította, hogy keresse fel a világ perifériáit, és tanúsítsa közöttük élve a keresztény élet értékes és szép voltát. Végül is Pált idézi, aki így ír: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot. Pál tapasztalatból beszél. Ferenc is.
A legkézenfekvőbb egy író embernek, hogy próbáljon ebben a formában közelíteni azokhoz, akik a világban keresik a vigaszt, az élhető létformát, az értelmes célt. Ez van annak a hátterében, hogy olykor vallásos vonatkozású dolgokat tolmácsolok, és különösen is ez van annak a hátterében, hogy kerülöm a kétértelmű vagy bármi más értékrend propagálását. Nem okoz ez nekem semmi nehézséget, hiszen ebben élek, mozgok, vagyok, hogy magam is Pált plagizáljam.
Megerősít benne Ferenc pápa, akinek írásait, tanításait zömmel elolvastam, s aki hozzám közelálló módon szegény egyházat szeretne maga körül látni. Azon dolgozik, hogy meg is teremtse. Nem fogok apologetikát írni, de ma megosztok néhány olyan kinyilatkoztatott idézetet, amely az örök Jóságot mutatja meg.
Direktben ilyenek ezek és ezekhez hasonlók:
„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet” (Izajás  52,7-1)
„örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.” (Jeremiás 31.3.2)
„Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód... Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek… mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.” (Iz 43,1skk)
„Elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Iz 49,15)
„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megenyhítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” – így Krisztus. (Máté 11,28-30)
Itt abbahagyom.
Amit a pápa kínál, Krisztus nevében kínálja.
Engem megerősített benne, hogy a szeretet útja a (talán egyetlen) olyan út, amely kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de lehetővé teszik a világon az élhető életet.