Érzékelem a reggelt.
Reggel megint nem vittem kamerát magammal, pedig a buszmegálló reklámja helyét megvilágító homogén fehér műfény előtt ragyogó sziluett volna készíthető. Kiről is? Ha én állok a gép mögött, akkor Tücsiről, ha ő akar fotózni, akkor rólam. Szépek volnánk, mint a Beethovenről készült árnykép (talán Anatole France könyvében).
Mit hallanak füleim: Kitartóan fütyül egy feketerigó. Lehet, hogy sárga volt, de a sötétben minden rigó fekete. A hangja érdekelt, nem a madár fajának precíz meghatározása. Így, ahogy zengedezett, a feketerigó képzetét keltette bennem.
Nem lesz még egy kicsit korai ez a szerelem?
De hát mit is beszélek a februári hajnalról? Azt ígértem, hogy ma is Heltait mesélek. Ezennel utoljára.
A farkasról meg a kecskegödölyécskéről
Mikoron a kecske gödölyécskéjét már annyira felnevelte volna, hogy fűre kapathatta, elméne a mezőre egy kevés fűért. Mielőtt útra indula, meghagyá a gödölyécskének, hogy jól bezárná belül az aklot és senkit bé ne bocsátana honnem létében. Mert, úgy monda, sok ellenségeink vagynak, jó fiam, kik szünetlen megkerengik a házat, igen fene vadak, ha beférkőzhetnek, nyilván lehúznák a bőrödet s ködmen nélkül maradnál. Midőn ezokáért az anyja elment volna a mezőre, legott odajuta egy farkas az akolhoz, s elvékonyítván szavát, kecskemódra kezde szóllani, oda be az akolba, a gödölyécskének mondván: Édes fiam, nyisd meg az ajtót. Nyisd meg hamar, én vagyok az anyád! A gödölyécske kinéze egy résecskén és látván a farkast, monda: Ide ugyan bé nem jössz, mert anyámnak nincsen ollyan hosszú farka, mint látom, hogy tenéked vagyon. A fogad is másképpen áll, hogynemmint az anyámnak. Aztán hogyha az anyám velem szól, akkoron örömmel és vigassággal hallgatom az ő szavát, de hogy te szólasz, noha ollyan szavad vagyon is, mint az anyámnak, azért ugyan minden szőrem borzad belé. Bizony minden nemzetségemnek halálos ellensége vagy. Ezért nem nyitom meg az ajtót. Maradj csak ott kinn. Hallván ezt a farkas fogait csikorgatván elpironkodék onnét.
Értelme:
E fabula inti a szüléket, hogy idején gondját viseljék az ő magzatjuknak, azokat oktassák, és értelemre és bölcsességre tanítsák. Főképpen Istennek igéjére és félelmére. Mert noha gyermekek még, azért ő utánnok is jár az ördög, és okot keres hozzá, hogy elveszejtse őket. Ennekutánna inti e fabula a gyermekeket is, hogy az ő szüléiknek engedelmeskedjenek, oktatásaikat s tanításaikat vegyék és megfogadják. Idején megtanulják a keresztyéni tudománynak sommáját a Katekizmusból, gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, az ő szolgái által, azaz a szent Angyalok által megőrizze őket az ördögtől. Kövessék nagy szorgalmatossággal szüléiknek jó tanácsokat, ne kövessék a hízelkedőknek gonoszra való intéseket, oltalmazzák magokat a gonosz társaságtól, mert így megmaradhatnak és jól lészen dolguk. Mert noha Isten vagyon, azért ugyan Ördög is vagyon. Még nem vesze oda a tóba. Bizony, így vagyon.
2014.02.12. 07:19 emmausz
Tavaszt érez egy feketerigó
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr705810531
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Klári Bodó 2014.02.12. 15:14:36
Annyira gyönyörű ez a szöveg, nemcsak a tartalma, hanem a nyelve is messzi békéből való.
De jó, hogy leírtad!
De jó, hogy leírtad!
Rozsa T. 2014.02.13. 20:08:49
"...a sötétben minden rigó fekete." Főleg, ha énekel!
Utolsó kommentek