Mickey webnaplója

Olvasom D-nél, aki felveti:
– Persze én a menny(ország)ért olyan nagyon lelkesedni nem tudok. Én az excel táblázatnak tudok örülni, a síelésnek, a Van Dyck-barnának...
Válasz a felvetésére a pap beszélgető partner részéről:
– Igen, úgy mondják, ott vég nélkül Istent fogjuk dícsőíteni... Hát mit mondjak, akkor inkább szalonnázni lenne jó... Csakhogy Isten személyre szabottan szánja neked a legjobbat, úgyhogy ebbe bele is nyugodhatsz.
Eddig idéztem kettejük párbeszédét.
Most már csak az a kérdés, hogy mi nekem a legjobb?
Mi az, hogy örök boldogság?
Mi az, hogy örök, ha állandó jelenben létezünk ott.
Tom Sawyernek felállt a szőr a hátán attól a gondolattól, hogy ha ő odakerülne egyszer a mennyországba, fel-alá kellene sétálnia hárfával, citerával a kezében, s himnuszokat zengedezni az angyalokkal. Persze ez gyerekes elképzelés. De a felnőttes se tud róla sokkal többet.
Valamikor azt reméltem, hogy odaát káros következmények nélkül szívhatom a Gauloises Disque Bleu Caporal -t. Meg, hogy kedvemre vízisízhetek, ameddig akarok, s soha nem fogok belefáradni. De mi az, hogy soha, semmikor, ha egyszer kiestem az időből?
Ott teljes megismerés van (Majdnem azt írtam, hogy lesz, de megállapodtam magammal, hogy ott nincs lesz, csak „van” van.)
Pál azt mondja, hogy ott Isten lesz minden mindenben. (1Kor 15,28) Majd így folytatja: [földi testünket] „romlásra vetik el, – romlatlanul támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl.” (Hát, igen. Mennyit énekeltük: „János bácsi testét kukacok eszik”.)
Hej, ha teljesen megértenénk ezeket. Ám, ez nem megy. Innen csak tükör által homályosan.
Azért visszatérek Pál első kijelentéséhez. Helyettesítsük be számunkra értelmezhető szinonimákba. Tehát  
„Isten lesz minden mindenben.” Azaz
az Élet lesz minden mindenben
A Végtelen Tudás (és színről színre való megismerésének a lehetősége) lesz minden mindenben.
A Szeretet maga lesz minden mindenben.
A dimenziók végtelensége lesz mindenben.
A dimenziókban való gyönyörködés lesz mindenben.
A lelkek és éteri testek gazdagságában való gyönyörködés lesz mindenkié.
Az emberi lehetőségek végtelen kitágulását tapasztaljuk meg.
Egymásban (és Istenben) fogunk tobzódni.
Kit érdekel akkor a Caporal, a vízisí, az excel, a szalonna, a sízés, vagy a van Dyck-barna.
Létterünk a mindenkor tartó „van”, megismerésünk határai kitolódnak a végtelen parányok, végtelen távolságok, az ott történő valóságokban való gyönyörködés irányába.
Alighanem, amit itt dadogva előadtam, ilyesvalamit jelent a páli kitétel: Isten lesz minden mindenben.     
Ha tévednék, az csak fantáziahiányomnak köszönhető, no meg annak, hogy még nem voltam ott, ahová törekszem. Innen pedig képtelenség felfogni egy másik létsíkot. Mit síkot! Tereket, sokdimenziósakat, végtelen szeretettől áthatottakat.