1. Kezdetben öt hormon dolgozik a fiatal szerelmesekben.
- PEA, szerelemhormon, rózsaszín ködbe vonja a kitüntetettet. Ez egyfajta kábítószer.
- Dopamin. Jutalmazási hormon. Ráerősít az elsőre. Jó, hogy mi ketten. Kb. 18 hónapig hat, aztán lekeveri az agy.
- Szerotonin, visszazökkent a hétköznapokba. Hétköznapok monoton favágását segíti elviselni.
- Endorfin. Boldogsághormon. Nevetéskor, csoki evéskor, orgazmusban sok termelődik (endomorfium).
- Oxytocin. A társszerelem hormonja. A kötődésé. Nem engedi felejteni a korábbi kapcsolati emlékeket. Sokféle szerepe van (szoptatáskor, szüléskor, aktus alkalmával vezérli a folyamatokat simaizom összehúzódással).
Ezeken most átlépek.
A kapuzárás után, 30–40 év házasság után, főszereplővé lép elő ez az oxytocin hormon. Hatása végigkíséri a kapcsolat teljes folyamatát. Lineárisan növekedik, az összegyűlt pozitív élmények hatására, vagy éppen ellentétébe csap, ha a felek kitartóan gyűlölik egymást. (Sebeket szaggatnak, rossz esetekre emlékeztetik egymást, utálják egymás szokásait stb.)
2. Eme hosszú bevezetés nem szolgál mást, mint hogy bizonyságot tesz róla: létezik szépséges öregkor párban, és létezik öregek páros magánya. A kérdés, hogy a korosodó párok mit gyűjtöttek össze odáig, és hogy mire hajlandók még? Házsártosságra, játszmák folytatására vagy egymás megbecsülésére.
Oxytocin keletkezik egy jóízű beszélgetésben, egy emlékezetes étkezéskor, szeretetteli érintéskor (korábban készítettem egy hosszabb anyagot az érintésről, hozzácsapom mai témámhoz egy külön posztban, akit érdekel, elolvashatja), simogatás, ölelés, dicséretben részesülés, valamilyen elismerés során (gyerek és szülő között, házaspárok között, de ismerősök között is). Kapcsolati hormon ez, amely életfogytig, éspedig – újra hangsúlyozom – az ébren tartott szeretet vagy a gyűlölet irányában hat.
A páron múlik, hogy teret, időt szentelnek-e egymásnak, hogy próbálják-e megérteni társukat, figyelnek-e egymásra, építik-e folyamatosan kapcsolatukat, van-e közös életük.
Van ilyen pár.
És nemcsak a filmekben. A figyelmességben, szeretetben, a kölcsönös tiszteletben való növekedés mintegy előkészítése az örök szeretetnek.
3. Mindenkinek az életében sorsfordulót jelent, ha napi sűrűségű és ismétlődő munkáját, egyáltalán a munkába járást befejezi. Vannak, akik belehalnak, vannak, akik túlélik, és keresnek maguknak valamiféle hasznos (vagy annak tűnő) elfoglaltságot.
Tapasztalatból beszélek, 3-4 éve szűntem meg munkahelyemet felkeresni. Előbb-utóbb mindkét házasfél befejezi aktív munkásságát.
Ekkor immár ketten keresik a hasznos tevékenységeket, lehetőségeket.
Úgy hallottam, hogy az ókorban a szemita népek körében előfordult, hogy az ifjú házasoknak két évig nem tartoztak munkával, nem volt más elfoglaltságuk, mint egymást megismerni, szerelemben élni.
Nálunk ez csak úgy 65, 70 éves korban lehetséges. Nem akarom a két életkort és aktivitást összehasonlítani. Csupán megemlítem, hogy hasonló feladatot jelenthet két idősödő embernek a mindennapjait együtt megélni, mint az említett fiataloknak.
Nincs ugyanis korhoz kötve, hogy akarunk-e közös programokat csinálni, vagy ki-ki a saját hobbijának hódolva életének ebben a szakaszában a páros magányt válassza, amíg egyikük távozása páratlanná nem teszi remete életét.
Érdemes végiggondolni, hogy mi ér többet?
(forrás: dr. Gloviczki Eszter előadásai)
Utolsó kommentek