Mickey webnaplója

Olyan könyvre vágytam, amit hamar el tudok olvasni. Az olcsó könyvtár egyik füzetére esett a választásom. Longosz: Daphnisz és Chloé c. ókori regényére. Dióhéjban a történet. A kétes hírű Leszbosz szigetén járunk, ahol egy kitett fiú (=Daphnisz) kecskéket, egy kitett lány (Chloé) pedig juhokat legeltet. Egymásba szerelmesednek. De nem találják az utat szerelmük beteljesítéséhez. Csókolóznak, ruhátlanul fekszenek egymás mellett, játszanak, sípot, szürinxet fújnak, egymásnak virágokból koszorút fonnak, stb. Epekednek, szenvelegnek a szerelmesek, de a beteljesülés egyre várat magára, noha számos alkalommal tanúi annak, hogy a kosok hogy hágják meg a birkákat, a kecskebakok meg hogyan ugorják meg a nőstényeket. Daphnisznak ekkor akad útjába egy Lükainion nevű öregecskedő nő, aki elcsalja, hogy egy erdő sűrűjében rávezesse a legényt az eladdig hiába keresett útra, a szerelem beteljesítésére.
Miután férfivá tette a fickót, kilép a történetből.
Megjelenik viszont Gnathón, egy részeges és homoszexuális hajlamú szolga, aki megkíséreli Daphniszt különféle cselekkel rávenni arra, amit amaz egy kicsit se akar. Továbbra is Chloéhez fűzi a szerelem. Ahogy egy kalandos regényben szokott lenni, a legkülönfélébb megpróbáltatások után minden jóra fordul. Kiderül, hogy mindkét, egykor kitett gyereknek élnek a szülei, akik gazdagok és előkelőek. Nagy lagzit csapnak, és a regény utolsó mondata arról értesíti a nagyérdemű olvasót, hogy „Daphnisz most már megtette Chloéval, amire Lükainion tanította”.  A regény sokféle epizódjából azért emeltem ki ezeket, mert csakugyan szerelmes regény Longosz műve, és mert éppen ma került sor az ókori Szodoma és Gomorra históriájának elolvasására.
Spontán adódik a párhuzam. Az ókori történetek ugyanis sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Mintegy ráerősít egyik a másikra. A görög regény nem állítja határozottan, a Biblia viszont igen, hogy az eltévelyedések nincsenek megengedve. Lássuk akkor a másik történet tanulságait.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 19-hez. Láttuk, Ábrahám nem meri tovább feszíteni a húrt. Jahve megígéri, hogy ha tíz igazat talál, nem pusztítja el Szodomát. Így érünk el a fajtalankodó lakóiról elhíresült Szodomához és Gomorrához. Az elpusztításukra érkezett égi küldöttek – két angyal – provokálná a helyieket, mondván, hogy kint szeretnének aludni Lót kertjében. Ám az behúzza őket házába. A férfinép erre megostromolja Lót házát s követeli a két vendégférfit, hogy szokásainak hódoljanak velük. Lótot is megkörnyékezik. Lót felajánlja két szűz lányát, hogy azokkal szórakozzanak, de férfivendégeit ne hajkurásszák. Ajánlatát a tömeg nem fogadja el. Az angyalok berántják Lótot (akit szintén meg akarnak becsteleníteni), a támadókat megvakítják, s az ajtót bezárják. Másnap Lót felesége és két lánya elindul Coárba, kíváncsi felesége „sóbálvánnyá válik”. Lót két lányával elmenekül. A két városnak írmagja sem maradt egy hirtelen tűzeső után. A lányok pedig megunhatták a szüzességüket, mert lerészegített apjukkal felváltva szeretkeznek. Alighanem mindenki egyet ért velem, hogy ebbe a fejezetbe igen sokféle esemény van sűrítve. Éppen csak a bestiális magatartásra nem találunk példát, a fajtalankodásra, a vérfertőzésre viszont igen.
S hogy nekem mi közöm hozzá? Tapasztalom a nyugati (és hazai társadalom) másságos embereinek erőszakosságát, jogköveteléseit. Tapasztalom, hogy korunkban éppúgy jelen van a perverzitás, mint ezer évekkel ezelőtt. Vajon hány települést kellene a kénköves mennykőnek elemészteni, ha ma erre sor kerülne?
Mégis: a Mt 11,23-ban említi a Mester, hogy Szodomának és Gomorrának különb sorsa lesz a végelszámoláskor, mint Korozainnak és Betszaidának. Mert utóbbiakban igen keménynyakú népséget talál Jézus. Ez a két város nem pusztult el, pedig több oka lett volna Istennek megsemmisítésükre. Lám, együtt nő a konkoly meg a búza az aratásig. Hogy ma mely városok hogyan állnak tisztesség dolgában, annak eldöntése nem az én feladatom.