Mickey webnaplója

Mai vendégeim hosszabb-rövidebb csűréssel, de épségben megérkeztek a lakótelep eléggé egyforma házai közül kiválasztva az egyetlent, amelyben lakunk. Lehetett volna annyi eszem, hogy a HÉV-megállóban találkozzunk: én ritkán szoktam eltévedni hazafelé jöttömben. Amíg az első befutó megérkezett, folyamatosan hordtam a vendégváráshoz szükséges vacakokat. Dugóhúzó, bonbonier barna kockacukorral, kistányérok, poharak, csészék, bor, sör, üdítők. Bekészítettem a kávét, kiöntöttem a pisztáciát, tányérra borítottam a sajtos tallért, tányérra a tepertős pogácsát és igen megörültem, hogy az első fecskével való találkozásom véget vetett szűnni nem akaró buzgalmamnak. Alighanem egy marék gombostű se fért volna már az étkezőasztalra. A második turnus is befutott. Ők hosszabb sétát tettek a lakótelepen. Valahogyan sikerült ráakadniuk a mi házunkra. Jókedvű beszélgetés, eszegetés és azután, hogy az internet segítségével megnéztük a rokonságról felvett videókat, csakugyan útnak indultunk. Az áldott nap elé a még áldottabb felhők tornyosultak, hogy meg ne pörkölődjünk a 23 fokos melegben. Mondtam vendégeimnek, hogy most oda indulunk, ahol még sose jártak, csak én. Árkon (Aranyhegyi patak)-bokron (sokféle) keresztül jutottunk a Dunához. Mutattam egy kishíd alatt élő csőlakó megvetett derékalját. Nem tartózkodott „otthon”. Így értünk az Összekötő-híd tövéhez. Majd alatta átbújva egy kapuhoz, mely be volt csukva. No hiszen, ha behegesztették, akkor jön az „újratervezés”, de immár programmódosítással.
Nem volt rá szükség. A rácsos kaput valaki bevágta, hogy elterelje a Budavár felől támadó dühöngő déli szelet. Ám most se dühöngés, se szél, vállal belöktem a kaput, s elejét vette a Duna-parti séta. Megtekintettük az egykori gázgyár újjáépített víztornyát, majd továbbhaladva a korszerű építésű Graphisoft épület- és tájegyüttesét az aranyhalakkal, a szürke halakkal, s a nagyhalakkal. A vízesést, a sakkozókat, a golyófejű meztelen pasit, a Rubik-kockát, a C alakú faágat utánozó műanyag műtárgyat (szobrot?), utóbb a világháborús bunkert, a régi időkből ottmaradt autójavító rámpát, a jégtörő cölöpöket a szigetspiccnél, majd magát a folyót, mely elég alacsony vízállású. Végül a hajléktalanok hajléka mellett elhaladva elértük a K-hidat, ahol alternatívaként számba jöhetett a Hajógyári-sziget megtekintése, vagy a HÉV-megálló célba vétele. Utóbbira két igen szavazat esett egy tartózkodás és egy kivonulás a teremből mellett. Mint túravezető megállapítottam, hogy a házszabályok értelmében a HÉV-et célozzuk meg. Így is lett. A vendégeknek kedvezett a sors. Az ő vonatuk érkezett meg szinte azonnal. Magamra maradva még lefotóztam a HÉV-megálló graffitijét. Aztán felszálltam az érkező ellenjáratra. Hazaérve ránéztem az órámra. Éppen 80 perce indultunk a „klub”-ból. Verne után szabadon kellett volna kérdeznem, mint egykor Phileas Fogg tette: „Pontos voltam, uraim?” Ám nem volt itthon rajtam kívül senki. Attól ugyan még pontos voltam.     
Lábjegyzet a Kiv 22-höz. Ha a Kiv 21 korabeli PTK-ra emlékeztet, a 22. fejezet a BTK-ra. Idézek belőle, s a szövegek között kommentálom szögletes zárójelekben hozva, amit másutt a Közöm jelzés után szoktam megszövegezni. „Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni [elriasztásra, megfélemlítésre jó] Kártérítéssel járó vétségek. Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet, az fizesse meg becslés szerint a mező lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szőlő legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak... [busás kártérítés] Ha valaki megőrzésre átad egy szamarat ... vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja, akkor az Úr előtti eskü döntsön kettőjük között, hogy az illető nem vette el a másikét... [él bennük az istenfélelem] Nemi erőszak. Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak. [Archimédesz, a csavargó c. fr. filmben kérdi a főszereplő a tetten ért tolvajtól: Megveszed ezt a kutyát? ... Nem? ... Akkor tedd le! Minden srácnak ezt sugalltam, aki lányomhoz közeledett.] Erkölcsi és vallási törvények. Jósnőt ne hagyj életben [a kereskedelmi tévéadók jósnői élnek. Ott, akkor nem maradtak volna életben]. Aki állattal közösül, lakoljon halállal [A bestialitás büntethetősége a német törvényhozásban vitatéma]... Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. [néhány vendéglátó számlázása mintha ellentmondana ennek]. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, ...kard által veszítlek el benneteket [Ma is égbekiáltó bűnnek számít. Figyel rá valaki is?]. Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára [magyar bankok figyelem!]. Ne követelj tőle kamatot [el se tudom ma képzelni, legfeljebb családtagok között]. Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok. Istent ne káromold [Múlik a magyarokról a káromkodás szokása?], néped vezetőjét ne átkozd [politikai sárdobálás]... legyetek szent emberek előttem.” [Legyünk hát. Vajon milyen messzire kerültünk az irgalmasságtól?]