Mickey webnaplója

Értsd jól őket!
Az elsőt, egy tanmesét, Balázs Géza honlapjáról veszem, aki – mint írja – Korzenszky Richárd bencés szerzetestől hallotta.
A mester és a macska
Volt valamikor egy mester, aki tanítványaival együtt minden este meditációt végzett. Egy napon a ház macskája berontott a terembe és zavart támasztott.  Mire a mester úgy rendelkezett, hogy a macskát ebben az időben megkötve kinn kell tartani. Úgy is tettek, és semmi sem zavarta ezután a meditációt.
Telt-múlt az idő. Meghalt a mester. Az utódja nagyon szigorúan, következetesen ragaszkodott a tradícióhoz, hogy az esti meditáció idején „egy macskát meg kell kötni”.
Tovább múlt az idő. Elpusztult a macska is. Új macskáról gondoskodtak, hogy az esti meditáció idején legyen macska, hogy legyen mit megkötni.
Nem értették ezt az egyszerű emberek. Erre tudós teológusok álltak elő, és kétkötetes munkát írtak ezzel a címmel: „Miért szükséges az üdvösséghez, hogy az esti meditáció idejére megkössünk egy macskát?”
S hogy ért véget a történet? Időközben teljesen kiveszett a gyakorlatból az esti meditáció. Ugyanakkor a legnagyobb hűséggel továbbra is megkötöttek odakinn egy macskát akkor, amikor régebben az esti meditáció ideje volt.
A második történet meglepően hasonló, miközben teljesen más. Ez Anthony de Mello SJ Ébredj tudatára c. könyvéből ollózható.
A tűzgyújtás mestere
Volt egy ember, aki feltalálta a tűzgyújtás mesterségét. Fogta a szerszámait, és elment egy északi törzshöz, ahol nagyon hideg volt, rettentően hideg. Megtanította az ottani embereket arra, hogyan kell tüzet gyújtani. A törzs tagjait nagyon érdekelte a dolog. Emberünk azt is megmutatta nekik, mennyi mindenre használható: főzni lehet rajta, melegedni lehet mellette, és így tovább. A törzs tagjai igen hálásak voltak, amiért megtanulhatták a tűzgyújtás mesterségét. De mielőtt hálájukat kifejezésre juttathatták volna, emberünk eltűnt. Nem érdekelte sem az elismerés, sem a hála; a törzs tagjainak jóléte érdekelte. Tovább ment egy másik törzshöz, ahol ismét elkezdte bemutatni, mire jó a találmánya. A másik törzs tagjainak érdekelődését is felkeltette a dolog, papjaik véleménye szerint a kelleténél is jobban felkeltette, mivel feltűnt nekik, hogy ez az ember vonzza a tömegeket, ők pedig veszítenek a népszerűségükből. Elhatározták tehát, hogy megszabadulnak tőle. Megmérgezték, keresztre feszítették, válasszátok ki a módját tetszésetek szerint! Ekkor viszont attól kezdtek félni, hogy az emberek esetleg ellenük fordulnak; szóval volt bennük ész, valódi agyafúrt hamisság. Tudod, mit tettek? Festményt készíttettek az emberről, és felállították azt a templom főoltárán. A tűzgyújtásra szolgáló eszközöket a festmény elé helyezték, az embereknek pedig azt mondták, hogy imádják a képet, és viseltessenek nagy tisztelettel a tűzgyújtásra szolgáló eszközök iránt, amit ők évszázadokon át örömmel meg is tettek. A hódolás és imádás folytatódott, de tűz nem volt.  Hol van a tűz? Hol a szeretet? Hol van gyökerestől kitépve a drog a szervezetből? Hol van a szabadság? Ez minden, amiről a spiritualitás szól. Tragikus, hogy kezdjük ezt szem elől téveszteni, nemde? ... Hol van a tűz? És ha az istentisztelet nem a tűzhöz vezet, ha a csodálat nem a szeretethez vezet, ha a liturgia nem a realitás tisztább felfogásához vezet? ... Amitől a világ szenved, az a szeretet hiánya.
Ami közös bennük A lényegre koncentráljunk. Az egy jánosi mondat: Az Isten szeretet.
Lábjegyzet a Kiv 24-hez. Két párhuzamos leírás az Istennek Mózessel kötött szövetségéről. 1. Mózes felmegy a hegyre az Úrhoz hetven vénnel, és lakomát csapnak. 2. M. egyedül ment fel. Akár így, akár úgy, a szerződés létrejött. A nép megesküdött, hogy „az Úr minden szavát megtartja”, amelyeket hozzájuk intézett. A körülmények is mások.1. Látták Istent, akinek a lába alatt zafír kövezet fénylett. 2. Felhő takarja el a hegyet, ahol Mózes 40 napot tölt az Úr dicsőségét (emésztő tűz) megtapasztalva. Közöm. Mindenki szeretné az Úr személyes megtapasztalását. Loyolai üzeni. Ha nem megy, legalább vágyjunk rá, s ennek adjunk is hangot. A zsoltáros megteszi: „Lelkem eseng az Úr után, jobban, mint éji őr a virradat után.”