Mickey webnaplója

Pontos érkezési idő nincs, Bp-en eleve kiszámíthatatlan az autóközlekedés időigénye.
Várom egy fekete autó érkezését. Nem jön.
De itt egy piros. Lehet, hogy átfestette? Na, nem.
Most meg egy bicikli. De hát azt ígérte, hogy többen lesznek.
Sutty, berepül a látómezőmbe – két galamb. Nem érkezhettek galamb képében.
Mintha egy fehér furgon közeledne. Elcserélte volna? Minek? Csak hárman akartak jönni.
Egy babakocsis érkezett. Igen, de én nem őket várom.
Amonnan jönnének? A másik ablakomon három gépvarjú kaszál. A három stimmel, de ők nem aratni jönnek, hanem kirándulni. Akkor meg hol késnek a nappali homályban?
Megáll egy fehér Smart. Kizárom azt is: kétszemélyes autó.
Bekanyarodik egy fekete kocsi. Na végre... és továbbmegy.  Opel. Persze, hogy nem stimmel.
Hárman jönnek, beszélgetnek. Gyalog.
Ők azok.
Később a kocsi is előkerül.
Beszállunk. Irány Visegrád.
Kiszállunk Magda-forrásnál, amely a vízbőség ellenére teljesen száraz. Minek is forrásvíz, mikor az arborétum mellett sört mérnek. Nem igaz?  
Mindenért kárpótol viszont a patakcsobogás, a tiszta erdei levegő, a madárcsivitelés, és persze saját társaságunk jó kedve.  
Lábjegyzet a Kiv 33-hoz. Mózes az Úr parancsára angyal felügyeletével vonul tovább a pusztában. Jahve nem akarja „a keménynyakú népet” megsemmisíteni jelenlétével. A Hórebnél a nép megválik díszeitől. A találkozás sátrát a tábortól távol állítják fel. Ha Mózes betér beszélni az Úrral, felhő ereszkedik a sátorra, a nép pedig saját sátra előtt borul térdre ez alkalmakkor. Mózes kétféle kegyelmet kér. A népért könyörög, és kéri, hogy hadd lássa az Úr dicsőségét. Jahve elvonul előtte, de kezével takarja a sziklaodút, ahová Mózest bújtatja, csak mintegy a „hátát” láthatja.   Közöm. Máig ez az alapkérdés. Az Isten népének csak az igazai, a szentjei találják Isten társaságát, s vannak vele többé-kevésbé párbeszédes viszonyban. A többiek pedig egy-egy jelből következtetnek az Isten ujjára, amely apró vagy hatalmas dolgok realizálásában érvényesül. ezek a tapasztalat töredékek is segítik a hozzá törekvőket útjukon. Medvigy M. piarista úgy mondta, ha egy svájcisapkába kérsz kegyelmet, abba kapsz, ha egy gyűszűbe kérsz, gyűszűnyit kapsz, és ha van egy hatalmas vesszőkosarad, az Isten színültig rakja kegyelemmel. A kérdés csak ennyi: hisszük-e? Lelki vezetők azt hangoztatják: Merjünk sokat kérni! Isten nem szűkmarkú.