Mickey webnaplója

Muszáj a kört szűkítenem. Inkább két esetet ismertetek, kicsit részletesebben, mint hogy elaprózzam mondandómat. 1. André Frossard megtérését az újságíró maga mondja el. Frossard állítja, hogy két perc alatt meglehet térni. Idézi Pál „fordulását”, és P. Claudelét a Notre D-ban (említettem).  Maga pedig egyszer, amikor unalmában egy kápolnába lépett, ateista volt, és néhány perc múlva keresztényként jött ki onnan. Objektív tapasztalata nem volt, sem illúzió áldozata, nem kínozta szerelmi bánat se. Baloldali értelmiségiként a vallást elavult „agyszüleménynek” vélte, a keresztényeket elmaradottaknak tartotta. De elárasztotta a kegyelmi fény. Mint fogalmazza: „Fény, amelyet nem láttam testi szememmel, nem világosságot adó napfény volt, ...hanem lelki fény, vagyis tanító fény, mintegy az igazság fehér izzása. Teljesen felforgatta számomra a dolgok megszokott rendjét. Meglátva azt mondhatnám, hogy számomra egyedül Isten létezik, és minden más csak hipotézis.” Az ilyen megtérő Jézussal lép személyes kapcsolatba, noha később megismerkedik a hiszekegy kijelentéseivel is.
2. Hagyjuk most Unamunót, Jörgensent, Sigrid Undsetet, G. K. Chestertont, Zolli római főrabbit, Papinit, Th. Mertont, Edith Steint és még sok ismert és kevéssé ismert személyt, akik különféle időtartamok elteltével istenhívőkké lettek. Hagyjuk, hogy Dienes Valéria vallomásából is idézhessek: Ő Jászi Oszkár köréhez tartozott, innen startolt.  Idézem tehát: Sok kalandos életfordulat után „egy szép napon, amikor ki volt téve az Oltáriszentség a Ferenciek templomában, akkor én nagyon fáradt voltam, és bementem abba a templomba... Ott azt gondoltam: Mi lenne, ha én most meggyónnék? ...” Tipródások és néhány kör megtétele után ráállt. Háromnegyed óráig mesélte életét. A feloldozás után megjegyezte: „Nézze, én nem egészen hiszem azt, hogy ott van a Krisztus! Odaállíthatok én ezzel a lélekkel?” Mire a pap: „Oda. Csak amikor már megy, gondolja, szeretném hinni, ha tudnám. ... s aztán menjen oda és áldozzon.” „Mikor vettem a Krisztust, visszatérve a helyemre olyan zokogás fogott el, hogy alig tudtam magamhoz térni belőle... Este otthon az az érzés alakult ki bennem, hogy ez a szoba tele van, és hogy az Valaki, akivel tele van, és hogy az van itt...Isten. Nekem most már beszélhetnek akármit, hogy van, vagy nincs, mert én már most tapasztalom Őt. És akkor soká, soká, leírhatatlan szépségű és mélységű átadottságban éltem, hogy nem is tudom, meddig tartott, csak belement az éjszakába.” (Dienes Veléria egyedül neveli gyermekeit, az orkesztika táncművészet létrehozója, ír verset, szerez zenét, filozofál Bergson tanítványaként és szemiotikával foglalkozik. Élt 99 évet.)  
Hát így valahogyan. Egy hatalmas ugrással azonban nézzük a fonák oldalt is. János evangélista, apostol írja: „Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk... [csak] aki remél benne, az szentelődik meg, ahogyan Krisztus is szent.” (1Jn 3,2.3)
Lábjegyzet a Lev 11-hez. Tiszta és tisztátalan állatok: Tisztátalan emlős a teve, a borz, a nyúl, a sertés, mindenféle víziállat a halon kívül, tisztátalan szárnyasok, a keselyűk, sasok, kányák, varjak, struccok, kuvikok, sirályok, karvalyok, a fülesbagoly, a kormorán, a vöcsök, az íbisz, a pelikán, a gólya, a gémek, a búbos banka és a denevér. A vándorsáskán kívül mindenféle csúszómászó is tisztátalan, beleértve az egeret, vakondot, gyíkot, gekkót, szalamandrát, kaméleont. Ezek hullájának érintése, és minden, amihez hozzáérnek, napestig tisztátalannak számítanak. A tisztátalan cserépedényt, sütőt, kemencét össze kell törni. Közöm. Ma más szempontok érvényesülnek. Krisztus óta tartjuk, nem az piszkítja be az embert, amit a szájába vesz, hanem, ami elhagyja a száját. Péter látomása ráerősít erre: Ne tartsa tisztátalannak azt, amit az Úr nem tart annak. Akit a részletek érdekelnek: ApCsel 11,5 skk. a lelőhelye.