Mickey webnaplója

Meglepő módon ma furcsa dolgokkal dicsekednek emberek. Az egyik elismert korombeli büszkén említi, hogy mindmáig nincsen számítógépe. Elfogadom, hogy nincs, de miért büszke rá? Hiszen ezelőtt 40 évvel már vakon gépelt, másolt óriási tempóban, miközben foga között szorította füstölgő pipáját, s ezenközben értelmes kérdéseket tett fel húgom hogylétével kapcsolatban. Válaszai meggyőztek róla, hogy csakugyan figyel mondandómra. Ez az ember tudatosan fosztotta meg magát egy értelmesen is használható eszköztől. Böjtöli?
Egy másik tudja, hogy naponta felteszek egy-egy írást a blogomra, s kihúzva magát mondja nekem, hogy soha egyetlenegy posztomat nem olvasta. Ez így rendben is van. Miért volna köteles elolvasni azt, amivel azokat traktálom, akiket érdekelnek soraim? Egyáltalán nem tartozik vele. De hát azzal se tartozik, hogy ezt ismételten a tudomásomra hozza. Már első említésekor is megértettem. Megjegyzésével el akar tántorítani attól, amit elég egyenletes színvonalon képes vagyok teljesíteni? Nem tudom.
S ha már másokról megírtam, mire büszkék, magamról is közölnöm kell, hogy sose volt mobilom, s nagyon ritka kivételektől eltekintve nem is vágytam rá, hogy legyen. Ezzel viszonylag ritka madárnak számítok, de vállalom. Remélem, nem büszkélkedem vele, csak elmondom, ha rá terelődik a szó. A mobil olyan eszköz, ami lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre. Amiért nem gondolom, hogy szükségem volt/van rá, annak az az oka, hogy míg dolgoztam, asztalomon állt a telefon. Itthon is mindmáig van vezetékes készülékünk. Úgy gondoltam, útközben hagyjanak békén. Bírják ki, míg telefonközelbe érek. Azért olykor jól jött volna. Pl. kórházban, ahol a nyilvános tel. Nem működött, s valakitől el kellett kérnem mobilját, hogy értesítsem a családot hazajövetelem várható időpontjáról. Vagy az üzletben, amikor nem kaptam krumplit, hogy mit vegyek helyette. Persze azonnal megoldottam magam ezt a fontos kérdést. Leginkább vészhelyzetekben kitűnő a mobil, pl. elakadok az úton autóval, s nincs közel-távol segítség. Vagy erős rosszullét ér utol (ne érjen), stb. Kétségtelen hasznát ilyen esetekre azonnal elismerem.  Lehet, hogy az tart távol használatától, hogy mindig magamon kellene tartanom, mint íjásznak a nyílvesszőket, szemüvegesnek a pápaszemet. Utóbbit használom, de szemüvegtokom sose volt tartósan. Hova tegyem, s főleg minek? Pénztárcám felnőttkoromban nem volt. Minek? Ha lehet, kártyával fizetek, ha lehet, elsózom az aprópénzeimet, a bankók pedig kártyatartó tokomban lapulnak meg. Ismereteim szerint a férfi szereti, ha mindkét keze szabad, s inkább három műanyagzacskót gyűr a zsebébe, minthogy terjedelmes szatyrokkal, táskával, stb. közlekedjen. Talán így van ez esetemben is.
Lábjegyzet a Lev 15-höz. Ebben a részben a szerző leírja, hogy minden morális vonatkozástól függetlenül az a férfi, akinek akart vagy akaratlan magömlése van, tisztátalan hét napig. Az a nő, akinek mensese van, vagy egyéb okból vérzik, tisztátalan marad egy hétig. Minden velük, ruhájukkal, székükkel stb. érintkező ember köteles ruháját kimosni és még így is tisztátalan marad aznap estig. A 8. napon a papnak egy pár galambot kell adni, hogy a tisztulási szertartást elvégezze. Közöm. Sokat nem akarok elmélkedni azon, hogy az anyányi lányok milyen sűrűn véreztek, hiszen gyakorta lettek állapotosak, így vérzésük jobbára elmaradt. A férfiakról azt vélem, hogy a házasélet maga is tisztátalanná tette őket, mert... Inkább mai tisztátalanságokat sorolok. Politikai hazugságok, reklámok, akciók folyamatos hirdetése, média csúsztatásai, szörnyű jövedelemkülönbségek, az elesettek magára hagyása, fegyver-, ember- s szervkereskedelem, rabszolgaság, gyermekmunka, szexrabszolgaság, kábítószerek terjesztése, használata, korrupció, őrült filmek és színdarabok. Nem is sorolom tovább. Az Isten kegyelme nélkül nincs ezekből sem megtisztulás, sem szabadulás.