– „Végre megtudom, hogy mi is történt 1965 szilveszter éjszakáján, amikor három diák meghalt a barlangban: a véletlenek (időjárás, leállt léghuzat, karbidlámpa) szerencsétlen összjátéka folytán elfogyott az oxigén” – írja Naplójában Balázs Géza egy hiteles forrásra hivatkozva.
Elgondolkoztat a posztja. Magam sose gondoltam, hogy a bencés szerzetes vétkes lett volna az elemekkel való eredménytelen küzdelme miatt. Ilyen alapon egyetlen osztálykirándulást se lehetne levezetni. Gyerekfejjel értem meg, hogy iskolánk egyik tanító nénijének a lánya csúszott el a sáros lejtőn a kevélynyeregi Mackó-barlangnál. Halálát lelte szegény. Gyászoltuk, de senkit nem hurcoltak meg miatta.  Nem így a szerzetes-tanár esetében.
– Pászthory Valter OSB (†1996. máj. 14.) 1966: a Baradla-barlangban túrát vezetett, balesetet szenvedtek, 3 diák haláláért őt tették felelőssé, 3 év szabadságvesztésre ítélték.
– Gyurkovics Tibor (†2008) Isten nem szerencsejátékos c. könyvében (1973) meglovagolja a témát, és negatív regényszereplővé teszi a szerzetest.
Adva a tény: A véletlenek szerencsétlen összjátéka halálos baleseteket okoz.  
Adva az ítélet: Pászthory V. bűnös.
Adva az újabb ítélet: A regényben szereplő alak bűnös és felelőtlen.
Mivel pedig az élet rendesen a halálba torkollik, a három szerencsétlenül járt fiatalember, a szerzetes és az író – immár mindnyájan odaát – megbeszélhetik, hogy ki mit élt meg, miért vegzálták a tanár-szerzetest, s mi az igazság. Gyanítom, hogy nem érdekli őket ez a mindnyájukat összeterelő baljós epizód. Mindnyájan nyugodjanak békében, és azok a túrázók is, akik túlélték a kritikus szituációt, ám esetleg azóta elhunytak.
Valamiért – ha tetszik, ha nem – hasonló tragédiák időről időre előfordulnak, de csak az örökkévalóság aspektusából értékelhető, hogy mi miért történik „idelenn”.
Valterre ráhúzható volt a vizes lepedő. 
Egy balatonfüredi hitoktatónőre nem. A korabeli híresztelés szerint őt helikopterből lökték ki a Balaton közepén. 
P. Jálics F. jezsuita félévet töltött sötétzárkában méltatlan körülmények között Argentínában. Hatalmas tömegeket végeztek ki akkortájt (több tízezer embert). Isten a tudója, pontosan mi történt, hogy történt. Ő mindenesetre életben maradt. Mindmáig. Hála Istennek! 
A dolog ma a Nagy Imre újratemetésének évfordulóján ugyanazt veti fel. Miért ítélték halálra? Nemcsak ő hunyt el, hanem Kádár J. is, valamint az ítéletet hozó bíró is. Hitem szerint ma már ők is többet tudnak a részletekről.    
Kacskaringós emberi sorsok.  
A kérdés mindvégig ez: Az embernek miért farkasa az ember? – Káin óta.
PS.: Komment: Mester Zsolt: Miklós, ne haragudj, de olvastad Gyurkovics Tibor említett művét és ismered annak történetét, hogyan reagált rá a kommunista hatalom? Egészen elképesztő dolgokat írsz össze róla...
Válaszom: Kedves Zsolt! GyT könyvét nem olvastam, nem is szándékozom elolvasni. A kötetről adatlapján többek között ezek állnak: „Középpontjában egy olyan férfi áll, aki a körülötte élő fiatalokra rendkívüli hatással van. Az író kutatja, milyen cél vezeti a férfit, amikor tanítványait szándékosan vagy véletlenül veszélyes helyzetekbe sodorja. ...Az írónak az indítékot egy valóságosan megtörtént esemény hírei adták. ... Az író szenvedélyes igazságkereséssel derít fényt egy végletes magatartáseszmény veszélyeire – társadalmunk erkölcsi egészségének védelmében.” Ezzel együtt ünnepélyesen visszavonom „elképesztő állításaimat”. Engem nem GyT érdekelt (Isten nyugosztalja), hanem és elsősorban az, hogy az emberi sorsok itt a földön hányféleképpen alakulnak, miken múlik az egyes ember élete – halála.
Ha nem olvasom Balázs G. posztját, nem írok a témáról.
Ha nem viszi P. P. Valter a gyerekeket a barlangba, nem ír a témáról GyT. Talán mondanom se kell, hogy
nem ellenőriztem a posztban írtak hitelességét, csakúgy, mint
azt se, hogy GyT.-t ki üldözte a komm. ideje alatt: Mindenesetre regénye megjelent a 3T idején.
Nincs kedvem az adatok ellenőrzéséhez,
nem tudományos munkát folytatok, de szeretek írni arról, ami éppen foglalkoztat.
Mindenesetre lefogadom, hogy GyT nem írja meg regényét, ha a katasztrófa be nem következik.
Kicsit az motiválta írásomat, ha egy tanár nem számol vele, hogy baj érheti kirándulni vitt diákjait, jobban teszi, ha ki se lép intézménye ajtaján. (Ld. pl. kompszerencsétlenség Amerikában) Üdv Mik  
Lábjegyzet a Lev 22-höz. A papok ügyeljenek arra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, mert méltatlanná válnának az áldozatbemutatáshoz. „A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak.” A továbbiakban részletezi, milyen állapotú rokon ehet – és milyen nem – az áldozati állatok húsából. Valamint meghatározza, hogy mely állatok számítanak épnek, s melyek nem. Nem ép állat nem áldozható fel. Közöm. Ma is így van. Kérjük, hogy „ne ítéletünkre és kárhozatunkra szolgáljon Krisztus testének vétele, hanem üdvösségünkre”. Lám, megint egy előkép. NB. Mi tagadás meglehetősen sokféle szabályt kellett betartaniuk a papoknak, ha az Úr szándéka szerint kívántak eljárni.