Mickey webnaplója

Kb. 2003-ban járunk. Ágostont viszem szülőstül a Madarász utcai gyermekkórházba. Beállok a parkolóba. Szemem előtt a Duna-plaza hengerformájú üvegfala, alatta a buszvégállomás földszintes épületsora, az előtt széles járda néhány paddal. Még közelebb a parkolóhoz egy jó fél méter magas ágyás, benne bokrok. Szól az autórádió. Arról beszélget a riporter egy pénzügyi szakemberrel, hogy elharapóztak a svájci frank-alapú hitelvásárlások. Mindenki autót akar venni kedvező feltételekkel. S mi van akkor, ha az árfolyam drasztikusan elmozdul – rossz irányba. Miközben fejtegetik, az esélyeket, megjelenik egy csöves. Elballag a bokrok tövéhez, letolja a gatyáját, ürít, majd egy napilappal tisztába teszi alfelét. Felhúzza a gatyáját, elballag. Húsz méterre a kórház kapuügyeletétől. A kórház földszintjén működik vécé, bárki használhatja. (Nekem óhatatlanul eszembe jut Grätzer J. SICC. c. könyve: „Kedden 9-kor Károly körút kellős közepén, két kínai katona keserves kínok között két kiló kukoricakását k.-t.” Lehet, hogy fényes nappal? Micsoda idők, micsoda erkölcsök?
2014 meleg júniusa. Levi unokát viszem kontrollra. Korábban megírtam, milyen csoda képet lehetett volna készíteni a Plaza üvegén megtörő fényorgiával. A szemközti, színesre festett, felújított ház tükröződött a szemközti hatalmas üvegfelületen.
Parkolok.
A színfalak ugyanazok. A szemközti padon a bokroktól félig takarva ül két csöves. Velük szemben egy lány. Közülük való. A metró aluljárójából a szerelvények beérkezésének ritmusában jelennek meg utasok, s gyalogolnak el közöttük, vagy a járdára merőleges másik járdán. Egyikük – egy fehérnadrágos-inges csöves feláll – odamegy a lányhoz, és elkezdi rángatni. Vonszolná egy bokorba. Az ellenáll. Egy darabig civakodnak, majd a lány lerántja felsőjét, s immár úgy áll a férfi előtt, mintha röntgenfelvételre készülne. Amaz átöleli, s igyekszik rábírni valami komolyabb közösködésre. Nem megy. Ekkor a lány magára rántja a felsőt. Hogy mit beszélnek, nem hallatszik oda. A férfi ekkor egy zacskóból fehér-kék csíkos pólót vesz elő. Feltehetően bolti holmi. A lány újra vetkőzik, felveszi a pólót. Láthatóan megelégedésére van a változás. Majd újra megy a huzavona. A nő annyit enged, hogy lemezteleníti felsőtestét. Ölelkeznek, majd eltolja magától a fehér szerelésű pasit, visszaadja a pólót, s átvedlik korábbi göncébe. E férfi legyint. Visszaül társa mellé, meghúzza a PET-palackot, és folytatja tengődő-lézengő semmittevését. A lány is visszaül velük szembe a másik padra. Én meg bemegyek a gyermekkórházba, végül is szükségük lehet a segítségemre.
Az emeleti folyosó rézsút ablakán kinézve tekintetem találkozik a Szent Mihály-templom két tornyával. Szépen csillognak az erős napsütésben. Ez is jó fotótéma lehetett volna, ha nem vagyok rest, és elhozom a kamerát. A templomról érdemes legalább annyit tudni, hogy a szegedi fogadalmi templom terveit valósították meg itt Angyalföldön is. No meg, hogy jó másfél éve még itt szolgált plébánosként Miklós sógor (Isten nyugosztalja!).     
Lábjegyzet a Szám 1-hez. Lévi törzse nem állított katonát lévén papi törzs. A többi tizenegy azonban igen. A hadra fogható húsz év felettieket az Úr parancsára összeszámolták.Közöm. A Számok könyve olvasása ma mindenkinek nehézséget okoz, mert nevek, számok és sorrendek találhatók benne. A korabelieknek ezek fontosak voltak, a törzsek őstörténetének a részét képezték. Az áthagyományozás – gondolom – apáról fiúra szállt, szájról szájra terjedt. Így is elég fejtörést okoz, hogy miért lényegesek ezek a leírások. A statisztika szent dolog. Ezt onnan lehet tudni, hogy Mózes az Úr parancsára vette számba a hadra fogható férfiakat. (Később látni fogjuk, hogy a király kezdeményezésére történt számlálás csatavesztésben bosszulta meg magát. Akkor ugyanis tiltott lett volna a számlálás. Utóbbi nevelő célzata: Ne a tömegben, hanem az Úr erejében-kegyelmében bízzanak.)