Nem tudom.
Nekünk talán akkor,
ha majd berendezkedtek Zs.-ék móvári új lakásukba,
ha majd É.-ék épségben ideérkeznek,
ha majd épségben hazaérkeznek Fr.o.-ba,
ha majd jófajta beszélgetések esnek a klántalálkozón,
ha majd megszül E.,
ha majd jól érzi magát mindenki K. és R. esküvőjén és az azt követő laza lagzin,
ha majd mindezek lebonyolódnak, s rendezhetjük sorainkat, renoválhatjuk magunkat a szükséges mértékben,
„akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell” (Petőfi)    
Tegnap kinéztem a francia-balkonon, és azt láttam, hogy a kövirózsák generációváltása kapcsán „felsejlik a jövő”. A róla készült kép nem tökéletes, de a jelenség igen. Adva a megnyúlt kövirózsatő. Már száradnak az idős levelek, hogy átadják mindazt, ami életnedv átadható a messze nyúló rózsakezdeményeknek. Amazok élettelik, édes szirupot termelnek, csak úgy özönlenek rájuk a poszméhek, a nektárgyűjtő fajok. A hosszú köldökzsinór el fog száradni, az új nemzedék a kövirózsa melletti területen keresi a birtokba vehető szabad földterületet. Ha megtalálta, jó eséllyel indul a jövőbe, amely ki tudja, mit hoz.
Sokáig virrasztottam.
A tévé elé ragasztott a vébé harmadik utolsó mérkőzése. Óvatos erőlködések után Argentína nyerte meg 11-es rúgásokkal. Nem vagyunk érdekeltek labdarúgás ügyében, valamiért mégis az argentinok győzelmét reméltem Ferenc pápa helyett is, aki megígérte, hogy nem nyilatkozik egyetlen nemzet válogatottja mellett se. Már nagyon érlelődik a német arany s az argentin ezüst. Csaknem megmosolyogni való, hogy utóbbi ország neve Ezüstország (argentum).
Lábjegyzet a Szám 18-hoz. A papok feladatait és javadalmazását fogja össze.  Áron a főpap, Lévi és fiai szolgálnak a szentélyben. Vigyázniuk kell, hova léphetnek be, mit tehetnek. Az áldozati állatokból, lisztlángból, olajból mikor és mennyit ehetnek ők, és melyekből hozzátartozóik. Az életükkel játszanak, ha elvétik dolgukat. Lévi és a leviták papként nem kapnak földterületet, de kapnak tizedet, és élelmiszereket természetben, így hozzávetőleg ugyanakkora az gazdagságuk, mint a többi törzsbelieknek. Közöm. A vallási közösségeknek, az egyháznak is vannak szükségletei. Pál azt írja, hogy méltó a munkás az ő bérére, és a közösség dolga gondoskodni vallási elöljáróiról. Ő magára ezt mégse vonatkoztatja: sátorkészítésből tartja fenn magát, mintegy igazolva a kegyelmi eszközökkel való élés alapelvét: Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Alighanem igazolható az a tétel az élet egészére (Gondviselés), amit Pál egészségi állapotára vonatkoztatott: „Elég neked az én kegyelmem.” Hiszem, hogy csak Istenre kell(ene) összpontosítanunk teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. A többit megkapjuk/nánk hozzá, mint Illés a sajtot.