Az első kanyar sikeres. A Kelenföldi pu-ról hazahoztuk két autóval „sors üldözte” vendégeinket. Csomagjaik legszükségesebbjei is velük. A többi hét végén érkezik Szombathelyről. Mivel úgy döntöttek, hogy csupán két útra kellene autó, nem bérelnek semmit. Ha itt furikázunk velük, ritkán megy mindenki egyszerre érdeklődési körük különbözőségéből fakadóan. Kocsi kell a Balcsihoz és kocsi kell az esküvőhöz. Lehet, hogy oda két kanyar kell? Majd megtaláljuk a szükség kikényszerítette megoldást. Fiunk többszörösen is ellehetetlenült: kocsijuk felülvizsgálatra szorul, felesége bármikor szülhet. Megígérem, megoldjuk a problémát.
Estelle ragaszkodó nagykislány, már a pubertáshoz közel, de még a régi bújós. Tegnap nagy ricsajt csináltunk, megtámadott a két grácia és Levente, és együtt szamárkodtunk Csaknem párnaharcig fajult a dolog. Nagyokat kacagtak bolondozások közben. Délután egyre-másra dőltek ki a három napja rossz körülmények között alig alvó gyerekek. A legnagyobb orgonasípon kezdve lefelé és sorrendben így lefelé.
Már tegnap kánikula volt nálunk. Ma már náluk is (ahol néhány napja még a kandallóba be kellett gyújtaniuk, mert fáztak a 11 fokban) 33 fokos hőséget jelez az okostelefon.
Reggel megint bevásároltunk. Egy karton almalé, citrom, s néhány egyéb dolog jött velünk haza.
Itthon a fiúk beásták magukat saját laptopjukba, a lányok a szülőkkel elmentek a játszótérre. Tücsi készíti az ebédet, s türelemmel szakítja meg munkáját a szakadatlanul csengő mobilok miatt.
A ma világába születettek nem értik, hogyan lehet az, hogy az emberek jelentős részének nem volt lakástelefonja, s ha beszélni kívánt valakivel, lekocogott az utcai készülékhez, s kivárta a sorát, vagy elment a postára, hogy kapcsolják neki valamelyik települést s ottani ismerősét, ügyfelét. Mobil helyett (is) azt tanultuk az iskolában: „Mitte sapientem et nihil illi dixeris”. Azaz: Küldj csak okos embert, és nem kell őt tanácsokkal ellátni... ő majd tudja,mit kell cselekednie. Lehet, hogy vissza kellene térni az önállóság nagyobb fokára?  
Ha tudtam volna, hogy 1994-ben PC-t veszünk, aligha vettem volna meg Erika táskaírógépemet, ámbár jó szolgálatot tett a PC megjelenéséig. Fiatalos lendülettel hoztam össze poénos cikkeimet. Valamennyiben volt egy mag, egy gondolat, egy jelenség tömör leírása. Jó visszagondolni ezekre. Jól jött nekem a blog mint műfaj. Sokkal előbb kiderült: „rövid, csattanós cikkek megírása” az én formám. S ennek a feltételnek pontosan megfelel egy-egy poszt.
Lábjegyzet a Szám 24-hez. Bálám szépen szól Jákob fiairól, jókat jövendöl sorsukról (vele az Úr Lelke), ám a környező népek, többek között Moáb pusztulását is megjósolja. Balaknak persze nem tetszik ez a beszéd. Ezért azt mondja Bálámnak: „Gyorsan kotródj haza!” Az persze szót fogad, de megjegyzi, hogy még annak idején tisztázta a követekkel: „ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor is ... csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.” Közöm. Akkor is, ma is kétféle szélsőség tapasztalható: A kompromisszumos, opportunista, pénzért „mefisztói alkura” hajló ember, a korrupt, s velük szemben a kemény, jel értékű ember, aki inkább meghal, de elveiből, gyakorlatából jottányit se enged. Ilyen volt abszolút mértékben az Abszolútum fia, Krisztus (engedelmes volt Istennek a halálig, mégpedig a kereszthalálig – írja Pál), de az apostolok is: inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint nektek (a főtanácsnak). Teszem hozzá, hogy minden hős ilyen, a szentek jó része az. No meg eszmék követői: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete...” – hirdeti Petőfi.
Miközben folyamatos vita témája, hogy „ha mindenki jel értékű ember volna, már kipusztult volna a föld”.
Ki-ki gondolja végig vérmérséklete szerint.