Sok minden történt már velünk az idén, állóképességünk ismételt megmérettetése, rugalmasságunk bizonyítása. Ma a nyári szezon utolsó ilyenje elé nézünk. Fogadjuk egy hétre az óváriakat, ez rövid időre öt fő, hosszabbra négy. Ilyenkor előkerülnek a pótfekhelyek, paplanok, párnák és takarók, huzatok, és helyet kell csinálni addig más valamiket őrző szekrényeinkben. Hiszen a vendégek cuccainak is van helyigényük. Évtizedekre visszamenő tapasztalatunk szerint az üdülésre indulók – mi is – úgy megpakoljuk autóinkat, mint beduin a tevéjét, azaz annyi cuccot viszünk magunkkal, amennyit a kocsi elbír. „Annyi cuccnak” viszont hely kell.
Még nem ismerem a programot, csak azt, hogy ma van az utazás napja. Ami pedig az étkezéseket illeti: Tudomásunk szerint Blanka a macis kávét szereti, Zsuzsa a mildcafét, Tamás a Zero-Colát, Ágoston a pizzát. Együtt a paradicsomlevest, a palacsintát kakaóval, a 100%-os almalevet.
Mire ideérnek, túl leszünk a bevásárláson. Azt hiszem, haza kell gurítani egy testes görögdinnyét is. Meg fagyikat is hozunk – sok fagyit.
A meteorológia szerint a következő héten nyár lesz, nyár (röpke lepkével, mely száll virágra, s zümmög majd száz bogár, száll az illatár, stb, stb). Itt néha kabóca fűrészel éjszaka, általában pedig tücskök, jelezvén az ősz közeledtét, ámbár a Sziget tobzódása elnyomja a természet hangjait.
Most tehát ki kell tartani, nincs betegség, nincs remete élet, nincsenek saját kívánságok, elképzelések. Kölcsönös alkalmazkodás van, a gyerekek kéréseinek lehető teljesítése, unokázás van, beszélgetés a szülőkkel, társasági élet.
Összefoglaló az MTörv 19-hez. A szöveg ismétléssel indul. A meghódított területekre menedékvárosokat kell kijelölni. Ide igyekezhetnek a vérbosszú elől azok a gyilkosok, akik vétlen halálos balesetet okoztak. Persze minden gyilkos ide menekül, de az igazi vétkesek tetteit megtorolja a bírói hatalom. Még megemlíti a szöveg, hogy a hamis tanú azt a büntetést kapja, amit elítélése esetén a vádlott kapott volna. „Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért – fejeződik be a fejezet a megtorlás keménységével. Érdekes kitétel még, mely itt szerepel: „a mezsgyekövet, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál”. Közöm. Az Újszövetség ellép a szemet szemért-elvtől, s helyébe az irgalmasságot állítja. Ellép a szeretetlenségtől, helyébe a szeretetet, sőt az ellenségszeretetet állítja (tartsd oda másik arcodat, menj vele kétannyit, add oda köntösödet is). Ez az ideál. A gyakorlat kinek-kinek lelki nagyságán múlik. „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” (Mt 18,14) Ezzel értésünkre adja, hogy mi se kívánjuk a halálát, hanem hogy változzon és éljen.