Mickey webnaplója

Karinthy Így írtok ti c. szellemes anyagainak egyike: „Kínai vers. Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.” Természetesen a sorok fentről lefelé haladnak. Mindez azért foglalkoztat, mert nekem vízszintesen írva azt kellene ide rónom: Most abbahagyom a poszt-írást, mert nem jut eszembe semmi. Persze ez sem igaz. A pontos igazság az, hogy igen sokféle gondolat kavarog bennem, de egyik se domináns. Egy se akar jobban feltörni, mint a többi. A bőség zavarának lehet nevezni. Olyan, mint a kétszikű és egyszikű növények gyökere közti különbség. A kétszikű ereszt egy főgyökeret, s ebből ágaznak szét a mellékágak, el a hajszálgyökerekig. Ugye, a főgyökér kinézetre is domináns. Az egyszikű hagyma gyökérzete nem ilyen. Mint egy szakáll, meredeznek a növény alján az egyforma vastagságú gyökérszálak. Egy sem domináns, mind recesszív. A gondolatok, a bennem kavargó dallamok is sokszor ilyenek. Egy sem akar dominálni. Mintegy azt mondják mind: Miért pont é? Miért pont én? És nincs vezérfonál, nincs mindent kiütő dallam, melytől nem tudnék szabadulni. Pedig adódhatnának ilyen hívószavak:
Ma pl. elindult a bölcsőde, elindult bele Levente unoka is.
Nálunk pedig ZS. három unokával, egy bölcsődés korú, egy jogilag iskolás s egy évek óta iskolás.
Tücsi utolsó hetét tölti munkában. (Később csak alkalomadtán jár be, ha hívják.)
Tegnap féltékenységnek vélte egyik megnyilatkozásomat. Meglepődtem rajta magam is. Azt hiszem, ma már okafogyott még a gondolata is e fogalomnak velem kapcsolatban. Magamban rég leszámoltam azzal, hogy a népszerűség és az értékesség egymással sokszor köszönőviszonyban sincsenek. Mit bánom én, hogy mi marad utánam? Alig valami vagy semmi? Csak reménykedem, hogy valami megvalósult abból, amiért átsuhantam ezen a földön. A többi elválik (test és a lélek egymástól). „A test az csak test.” Talán fontosabb egy másik gondolat.
Valaki említette, hogy semmit se vihetünk transzcendens létünkbe. Mindent idehagyunk, „üres kézzel” megyünk át a halálból az életre. Ez nem egészen így van. Nagyon lényeges a különbség: A szeretetünket magunkkal visszük. A többi pedig semmit se ér, azért is marad itt.
Ami pedig a tegnapi említett gondolatot illeti, az közelebb állt – olykor kétségtelenül hülye – humoromhoz, egy rossz megfogalmazáshoz, mint bármi máshoz. Mások mondják, hogy egy poénért feláldozok sok mindent. Kétségtelenül minden ilyen felemás megfogalmazás egy-egy olyan magaslabda, amit le lehet ütni, s amelyet általában csend követ.  
Összefoglaló az MTörv 28-hoz. Gondtalan boldogságot ígér a választottaknak, minden tevékenységükön az Úr áldását, ha engedelmeskednek törvényeinek. „Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, soha alul, ha parancsaim elől nem térsz ki se jobbra se balra.” Ellenségeid hétfelé futnak előled félelmükben. Ám engedetlensége esetén a nép rabszolgasorba süllyed, soha nem tapasztalt csapások érik, betegségek, háborúságok, ostromok, melynek során saját gyermekeiket fogják felfalni éhségükben. „Ellenségeid elől hétfelé futsz.” Mindenféle átok utoléri őket. „A körödben élő idegen kölcsönözhet neked, de te neki nem.  Ő lesz a fej, te a farok” – így szól az Úr. Sokszerű megaláztatást részletez, beleértve a szétszóratást is. Közöm. Lehet, hogy ma nem látszanak ilyen tisztán az összefüggések a cselekedek és következményeik között. Hiszen egymás mellett élnek különféle, egymásnak ellentmondó megfogalmazások: Mindig a jók mennek el (egyes jók rövid életére utalva)! Tiszteld anyádat, apádat, hogy hosszú életű légy a földön. Mindkettőre találunk bőségesen példákat. Eladdig, míg kijelenthetjük: A hosszan tűrő Isten ártatlan a földön található gonosz dolgokban, s megfogalmazhatjuk azt a nehezen megemészthető valóságot, hogy „az ártatlanok szenvedése a szeretet ára”. Elég, ha szeretett hozzátartozóink (különösen is kisgyerekek) szenvedéseire, ne adj Isten, elvesztésére gondolunk.