Mickey webnaplója

Ma megint véget ér egy szakasza életünknek. Zs.-ék hazatérnek M.móvárra. Most lementek még egyszer kifutkosni magukat a közeli játszótéren, mert több órás utazás vár rájuk valamikor ebéd után. A héten szintén véget ér egy fejezet, amennyiben feleség elbúcsúzik utolsó munkahelyétől. Ettől kezdve együtt „hallgatjuk tenger mormolását” (vö. a Mikes Kelemenről írt vers). Próbálom mindenkinek az értésére adni azt a nyilvánvaló tényt, hogy dalainkat elénekeltük, feladatainkat befejeztük tehetségünk és szorgalmunk arányában. Nem állítom, hogy tőlünk többé nem várhat senki dalt, csak azt próbálom kifejteni, hogy állapotbeli kötelességeinknek valamennyire eleget tettünk, s ha akarjuk, hátradőlhetünk a széken, s tetszésünk szerint harangozhatunk a lábunkkal, vagy elnyalhatunk egy fagyit.
Elvileg a pihenés időszaka következik, gyakorlatilag egészen más.
Ameddig bevethetők vagyunk, addig mi alkotjuk a családi könnyűlovasságot. Oda vágtatunk, ahová a szükség kívánja. Van rá bőséges alkalom négyfelé kirepült négy gyermekünk négy otthonát felkeresni.
Elvileg utazgathatnánk is megismerni a világot, bár nemigen hiszek ezekben az utakban. Nagyobb, fontosabb feladatunk életünk összegezése, s felkészülés az egykori nagy útra, amelyet egyáltalán nem siettetünk. Szemlélődve kelünk várva (miképpen Futó Karcsi bácsi idős pap), hogy aznap mire indít a Lélek. Megpróbálunk vele neki megfelelni, s nem ellenkezni.
Összefoglaló az MTörv 29-hez. Mózes népének még egyszer értésére adja, hogy az Úr miképpen gondoskodott azokról, akikkel szövetséget kötött. Kivezette őket Egyiptomból, gondoskodott élelmezésükről, ruházatukról. „Átvezette” több nép között, csatákban eggyé kovácsolta őket. Kánaánban sem szabad majd a törvények ellenére élniük, mert kemény megtorlásban lesz részük. Érdekes, hogy múlt időben beszél a jövőről. „...elmentek más isteneket szolgálni; az Úr haragja ezért fellángolt ellenük, kitépte őket földjükről, s vetette más országba őket”. Közöm. Ez az el-elcsángálás a megismert igazságtól, veszélyes valami. Ma úgy hívják, hogy megátalkodás. Tudom, mi a jó, felismerem, s mégsem azt teszem, hanem a rosszat. Valamennyire ez az ember ösztönvilágába bele van írva. Már Pál apostol is panaszkodik: „nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7,19). Ezért kell éberen őrködni lelki rezdüléseink irányultságain, s szükség szerint azonnal korrigálni.