Mickey webnaplója

Ez olyan közhely, ami annyit ér, mint az ellenkező állítás, miszerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Az igaz, hogy vége van egy-egy találkozásnak, pl. Zs.ék, akik – ha jól számolom – 11 napot töltöttek nálunk négyen, s akik tegnap hazamentek. Azonnal megindítottuk a lakás visszarendezését, már amennyire. Ma folytatjuk. (Mosás, takarítás.) De nem ott folytatjuk, ahol érkezésük előtt abbahagytuk. Itt tartózkodásuk élménye bennünk él, hat ránk, fényképes lenyomatai vannak, s valamennyi élménnyel gazdagodva folytatjuk e kitérő után életünket. A régi kerékvágás egyébként is megszűnik holnapután, amikortól állandósul, hogy ketten töltjük további életünk jó részét a négy fal között. Ha jól meggondolom, az élet egyfajta egyirányú utca: folytonosan a múltból előlépve az állandó jelenben zajlik, s a jövőbe tart. Mint ilyen csakugyan pillanatonként érkeznek új jelek, új ingerek, új indíttatások, kisebbek és nagyobbak. Benne találkozások és szétválások, alkotó és pihentető időszakok. Ilyen értelemben az idő folyása nem ismétlődik meg a négy évszak változása ellenére sem, mert nincs két egyforma tavasz, se nyár, se ősz, se tél. Nincs két egyforma álom, és nincs két egyforma ébren töltött nappal. Ma reggel pl. azt álmodtam, hogy nagy hó van (nem igaz, csak kevés eső esett), hajnal van (igaz, hisz akkor álmodtam), házibuliból indulunk (nem igaz, aludtam), de a kocsiból hiányzik az akku (nem igaz, megvan) és ellopták a hátsó lámpáját (nem igaz), nem tudok indulni. Ezen az se segít, hogy megjelenik a politikus Fodor Gábor (hogy kerül ide?), és egy könyvespolcot összenyom, amitől egészen más alakot vesz fel. Persze ez se igaz, viszont Tücsi neszez, amitől felébredek, és mint már olyan sokszor, pillanatok alatt áldássá lesz az átok, normális valósággá az abnormis álom. A kocsi az utcán áll, pöccre indul, nem hiányzik semmije, és engedelmesen kivisz bennünket a HÉV-megállóba. Hazatérve lerángatom az ágyneműt a délutáni mosásra, reggelizem, majd a délelőtt folyamán kiporszívózom az egész lakást. A többit pedig meglátjuk.
Összefoglaló az MTörv 30-hoz. Ismét és ismét a legfontosabbakat köti a nép lelkére, akiket utóbb (Mózes prófétálja) elhurcolnak idegen népek. „Ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha szereted az Urat, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, életben maradsz és megsokasodsz. Az Úr, a te Istened megáld. Ha azonban elfordul tőle szíved, ha elcsábulsz más isteneket imádni, akkor menthetetlenül elpusztulsz...” Közöm. A lényeget mondja: A szeretetparancs megtartása áldást, elvetése átkot hoz a népre, a személyekre, öregekre, gyerekekre, férfiakra, nőkre. Másutt úgy fogalmaz, hogy ha a torvényt megtartod, a törvény megtart téged. Ezek a figyelmeztetések nemcsak egy kornak, egy népnek szólnak, hanem minden kor minden emberének. A föld csak szeretetben képes fennállni, működni, teremni, sokasodni, élni, a részei harmóniában lenni egymással. A gyűlölködés átokként zúdul a földre, és ínségbe, civakodásba, meghasonlásba viszi a népeket, a kisebb közösségeket, a személyeket.
Mit lehet ezen nem érteni?
Tapasztalhatjuk: Korunk éppen eléggé „zivataros” korszak.