Mickey webnaplója

Ceruzával a kezemben lapozgatok a könyvben. 
– Mészöly D. Időmértékes sorai: /Hogyha dunántuliak szaporán rövidittik a hangzót, / s pattintják ügyesenn, ritmikusann a szavuk,... / (Függőkert) Vannak viszont erőszakolt rövid s hosszú szótagok. PL. én még az egy szót sose hallottam másképp, csak hosszú gy-vel ejtve, Ugyanígy az acélt edzik dz-jét sose hallottam rövidnek. Viszont az „a” névelő hosszúnak számít az időmértékes versekben, merthogy az „az” rövidülése. Van ebben némi önkényesség, mint pl. a csehek esetében, akik az r-t állítólag magánhangzónak tekintik, pedig zöngés mássalhangzó.   
– Veres Péter az önt az önmagunkból eredezteti, pedig a szót Széchenyi I. alkotta az én mintájára. Ha az én magam vagyok, akkor ő pedig legyen ön. Korábban csak a kend, kegyed, maga szóhasználat létezett.
– Karinthy Ferenc Ficak c. írásában sorolja, hogy ki mindenki s mely szavakkal gazdagította a nyelvújítás korában, majd később szókészletünket. A ficakról elmélkedik, vinkli értelemben. Ma ficak a fickó is, s ficak a kuszlik, a kuckó is.
– Tudatja, hogy Kellér D.-től származik a maszek, mint a magánszektor rövidítése. Két továbbgondolását írom ide: a maszekol egyedül végzett tevékenységet takar némi pejoratív felhanggal, a hű de maszek, pedig a szlengben valaminek a kiváló voltát jelezte.
– Baróti Szabó Dávid alkotta a visszhang szót (melyet fiam tanított érteni minap saját kisfiának)
– A szobrász Kazinczytól terjed el. Saját unokatestvérem is kísérletezett poénból ilyenekkel: a figre szerinte a findzsa és a bögre közötti formát jelzi, a fireg pedig a középkorút, aki már nem fiatal, de még nem is öreg. No, ezek nem terjedtek el, s talán már csak én emlékszem rájuk. 
– Tetszik Hidas Antal Nyelvújítás c. verse. /Ha ki / sokat iszik – iszákos, / akkor: aki / sokat eszik – eszékes. / Ugyebár. /
– Karinthy Frigyes se maradt ki a szógyúrásból. Míg partnere azt mondta: mérvadó, ő magában rákérdezett: Mér ne volna vadó? Aki azt kérte: ne mérgelődjek, benne megért a viszontkérdés: Mér ne gelődjek? Az én analóg „találmányom”: Azt mondja, mérlegelte. Kérdezem: Mér: Legelte?
– A gimnázium idejét idézi Bessenyei Gy.: „Soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
– Az általános felső tagozatába pedig Kölcsey Parainesise. „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! ...soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.”
(A suivre.)
***
„Árva az a keresztény, aki nem érzi Szűz Máriát édesanyjának” – fordítják a pápa szept. 2.-i twitter-üzenetét magyarra. Az olasz így hangzik: „Un cristiano che non sente la Vergine Maria come madre è un orfano.” Én így fordítanám: Árva az a keresztény, aki nem tekinti (érzi)anyjának Szűz Máriát. A madre szó anya jelentésű. Lehet, hogy máshol már kifejtettem, az édesanya szó másra foglalt összetett szó: valakinek a szülőanyja a gyermek-anya viszonyban. Vele szemben áll a mostohaanya, aki nem szülőanyja. Az anya szó kikerüli ezt a csapdát; róla mindenkiben az anyaság képe képződik meg, a gondoskodó nő képe, akihez bizalommal fordulhatunk. Tekinthetem-e a világ összes embere szülőanyjának az istenszülőt? Azt hiszem, nem. Tisztességesebb anyának tartani őt, valahogyan mindnyájunk anyjának, aki tökéletessége folytán jobban szeret minket, mint saját szülőanyánk. Néha a kevesebb a több, a pontosabb.
Összefoglaló a Józs 5-höz. Gilgal. (Kőkör a jelentése.) Hely, ahol Józsue a 40 év során kipusztult, egykor körülmetélt nemzedék fiait körülmetélte egy kőkéssel. Itt történik a dolog, rá néhány napig pihennek, hogy gyógyuljanak. Eközben a Jerikóban lakók rendkívüli félelemmel viseltetnek, mert megtudják, hogy a Jordánon száraz lábbal kelt át a zsidóság. Jön a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe. Ekkortól nem hull többé manna az égből. Egyék azt, amit Kánaán megterem. Józsue látomásában az Úr angyalát észleli. Közöm. Gondolom, ez a látomás megerősíti Józsuét, hiszen neki kell a honfoglalást bevégezni. Isten bizonyságairól ma is tanúságot tesznek sokan. „Adásának a fogása” kegyelmi kérdés, de éberen rá várakozó jelenlétünk érzékennyé tehet, előkészíthet rá. A tapasztalatok szerint a többségünk mégis utólag eszmél rá, értesül, hogy hogyan is gondoskodott róla adott esetben az Isten, akárha közbenjárásra.