Mickey webnaplója

A zoom olyasmi, mint a gyereknótában a „zimmezumm, zimmezumm” (recefice bumm-bumm-bumm nélkül). Hangutánzó szó, az angol szótár utolsó lapján zúgás, búgás jelentéssel. Jogos, merthogy a motorosan vezérelt gumioptikák működés közben halk, zümmögő hangot adnak. Az enyém csendes, mert az én gépemen kézi zoom van.
Szeretem a zoomot alkalmazni olyankor, amikor nem látom tisztán, hogy mi van ott messze, mi a hajó neve, mely lágyan ring a Dunán, s különösképpen akkor, ha érdekes vonulatai vannak egy természeti tájnak, pl. négy-öt egymás mögötti már-már ködbe vesző hegyvonulattal, vagy városkép esetén. Ilyenkor a kép mélységében össze van nyomva, s mintegy egy síkba tereli a zoom az egymástól igen távoli épületeket, műtárgyakat. Egy fotó egy fél várost leképez annak bonyolultságát és gazdagságát megmutatva. Néhányaknak tetszett az a kép, amit két napja a gyermekkórház 5. emeleti ablakából készítettem Budapest egy részéről. Próbálom összegezni a látható elemeket: Alul az Üllői út lámpasora, mellette a Ludovika épülete. Fent a budai hegyek egy része. Középen balról kiindulva ilyenek következnek sorban: tabáni templom, vári rondella, Örökimádás-templom, Iparművészeti Múzeum rátolva a Kálvin tári ref. templomra, mellette a Belvárosi templom ikertornya, kicsit jobbra a mögöttük a Budai Vár, középen a lovas szobor, mellette a díszkapu.
A zoom tehát nem igazán nagyítás értelmű, inkább sűrítés. Mint a paradicsomé, mint a szörpöké, mint a zanzásított zenéké. Utóbbit nem szeretem, még akkor se, ha a Londoni Royal Szimfonikusok adnak egy sűrített Mozart-műsort vagy a Beethoven-összest nyolc percre összenyomva. A zene nem összenyomható, miként a tisztességes folyadékok se. Bachnak joga van hozzá, hogy nagy tehetséggel megírt művét elejétől a végéig meghallgassa valaki. A többi hiteles szerzőnek is. Tehát, amit a fotók esetén szeretek, a zene műfajában elvetem. Igazam is van, mert a zenének időigénye van, a pillanatnak nem. A fotókamera azt hozza egy síkba, amit a fél szemem is megtesz. A teret csak azért érzékelem, mert két oldalról valamelyest mögé látok a dolgoknak. Mivel a fotózás természetéből következik a láttatás igénye, ha síkmetszetét adja egy fénykép egy tájnak vagy településnek, akkor nem hamisít, csupán a valóságot ábrázolja.
Összefoglaló a Rut 1-hez. Elimelech és Felesége, Noémi éhínség idején Moáb földjére vándorol, hogy éhen ne vesszenek. Fiai moabita lányokat vesznek felségül. Ám mindkét fiú meghal. Az anyós, aki szintén megözvegyül, és két menye igen kilátástalan jövő elé néznek. Egyikük, Opra, biztatásra moabita földön keres megélhetést magának, ám a másik, Rut, ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje anyósát Betlehembe, Noémi férjének földjére. Árpaaratáskor érnek oda. Közöm. Tisztelem és szeretem a Bibliát és benne Rut mesébe illő történetét. Mégis mindig elmosolyodom, amikor elém kerül az idilli elbeszélés. Mert hogy hívják Noémi szépséges menyét? Rútnak. Persze rövid u-val, és eredeti jelentése nem rút, hanem barátnő, felüdülés. Nekem a Noémi név is tetszik. Valószínűleg másoknak is, mert elég sok Noémi van itthon és Erdélyben egyaránt. Sorsuk azért volt meglehetősen kilátástalan, mert Noémi már idős volt ahhoz, hogy sógorházasságba fogadja valaki, megözvegyült menye pedig idegen nő volt, moabita. Mint tudjuk, a férfi nélkül maradt özvegyek ellátásáról senki sem gondoskodott. Sokan prostituálódtak közülük vagy éppen koldusszegénnyé lettek. Az akkori társadalomban ez így volt. Most valami elmozdulás mintha azért volna a nők javára.