Reggeli kelés. Egyelőre magára hagyjuk az ágyneműt. De a látvány! Húgom hangján hallom 50 év távlatából a meseszöveget:
– Láttál már szamárfészket?
– ...?
– Nem láttál? ... Akkor nézz az ágyadra, az egy szamárfészek.
Mise után kisimítom a paplanokat, feleség alájuk piszkál és kiveri szögletesre a párnákat. Majd rájuk hajtja az általam már egyszer „elvágólag” kiterített paplanokat. Mondom neki: Közmondás a Halotti beszéd stílusában: Ki mend veti ágyoát, úgy aluszja álmoát.
***
Felkapom a gyűrődős ingemet. Innen tudom, hogy csakugyan pamuting. Készült – csak úgy, mint a cipőm – Indiában. Tartok tőle, hogy gyerekmunkával. Elképzelem, hogy az ütlegelésekhez szokott, enervált, álmos kisgyerek elálmélkodik azon: hogy a fenében lehetséges, hogy ekkora dög nagy emberek is léteznek, akik kitöltik ezt a neki szárinak vagy más egyéb öltözetnek bőven elégséges inget. Elgondolja, hogy milyen jó lehet azoknak (nekünk, nekem). És nem tudja, hogy nem jó nekünk, akik keringési zavarokkal kínlódunk mozgásszegény, ám túltáplált életmódunk miatt. Túltáplált a testünk, s túltáplált a lelkünk (szellemünk) is. Ráérünk (???) egész nap a számítógép előtt ülni, a mobilunkat simogatni, a tévét nézni. Ma reggel a Fb-on egy ilyen okosságot találtam: Egy orosz pasi balkarját ívben a feje fölé emeli, jobb kezével megmarkolja bal hóna alatt a T-shortját és egy rántással áthúzva a fején kibújik belőle, ezzel hatalmas időmennyiségeket megtakarítva. De mivel 15-x mutatta be egymásután, semmiféle időmegtakarításról nem beszélhetünk. Gondoltam, hogy utána azt is megmutatja, hogy két másodperc alatt hogyan kell a hosszú ujjú inget összehajtani, de nem tette. Viszont tegnap este elkezdtem klipeket nézni a fiatal virtuózok versenyéről. Önkritikusan megjegyzem, hogy csak az első hangszerest néztem végig. A többibe belehallgattam. Mit értem vele? Egyszerűen besokalltam, mint a versbeli bélyeggyűjtő gyerek, aki egyszerre egy kiló bélyeget kap. kiderült, hogy a zsűri sokkal nagyobbra értékeli ezt a kultúrmissziót, mint az X-faktorét. (Elképzelem, az X-faktor zsűrije hogyan reagálna ezekre a szavakra.) Kritikusan megjegyzem, hogy minden civilszereplős műsor lötyög, mivel némi eufémiával mutatják be a soron következő szereplőket, s nem szívesen hallgatom a többnyire érdektelen csevegést. A zsűrik szakértelméről hadd ne szóljak. Igen szubjektív az egész miskulancia emberi oldalát és meghozott ítéleteit tekintve is. Még hozzáteszem, hogy Kodály ugyanúgy ellenezte, hogy énekkarok kórusversenyeken egymás ellen vetélkedjenek. Ő a díj nélküli kórustalálkozók híve lett volna. Énekeljenek a kórusok egymás és a közönség gyönyörűségére. Nem fogadták el észrevételét. Mindezeket csak az hozta ki belőlem, hogy leírjam: nemcsak testileg, hanem szellemileg is túl vagyunk táplálva, és ahogy az élelmiszerek között egyre több a természetben soha elő nem forduló matéria, ugyanúgy egyre kevésbé van köze életünkhöz annak a mérhetetlen tömegű információáradatnak, amelybe naponta belefulladunk.
Ha most megjegyzed, hogy nem kötelező az elektronikai eszközök rabjaivá válnunk, azt felelem: Igazad van.
Összefoglaló az 1Sám 28-hoz. Nála bujdokolva Dávidot kötelezi Achis, hogy harcoljon vele együtt (a filiszteusokkal) Izrael ellen. Dávid rááll. Saul, aki korábban kiirtatta a halott látókat, most, hogy Sámuel próféta már meghalt, ha nehezen is, de felkutat egy életben maradt látót, hogy megérdeklődje tőle, mi vár rá. A látó megidézi neki Sámuelt, aki Saulnak megjósolja, hogy az Úr kiragadja kezéből a királyságot és Dávidnak adja. „Holnap fiaiddal együtt velem leszel”. Egyértelmű: meghalnak. Saul alig viseli el ezt a szörnyű információt. A látó egy hízott borjút vág le nyomban s készíti el Saul és emberei számára. Kenyérrel is kínálja, hogy magához térjen. Közöm. Fatalista révén sose kívánkoznék megismerni sorsomat, közelítő végemet. Fülemben cseng a régi angol sláger refrénje: / Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, / A sors ezer rejtelem... / Ahogy lesz, úgy lesz! /Bárhogy lesz, úgy lesz! /. Azt hiszem, nagy igazságot fejt ki a szöveg. A Saultól forszírozott halott idézést az egyház tiltja, de az üdvözültekkel, a szentekkel, a testetlen lényekkel való kapcsolattartást nem. Sőt. A közbenjárásukat kérő ima a hozzájuk való közeledés elfogadott módja. Istent is szólítjuk imáinkban. De bizalmatlanság volna részünkről a jövőnket illetően faggatni. Mi tegyük csak a dolgunkat a szeretet-parancsnak engedelmeskedve.