Mickey webnaplója

„Túri Dénes tökfeje oxigénnel van tele, hozzányúlni nem szabad, minden percben robbanhat” – kacsint vissza rám 60 év távlatából a csúfolódó versike. Tegnap útra kerekedtünk, hogy felkeressük rég nem látott felnőtt gyermekünket és családját Mosonmagyaróváron. Mivel a magyarok mindmáig úgy vélik, hogy Bécsből sokkal szebb, jobb és olcsóbb ajándékokat hozhatnak haza karácsonyra, a köznépi őrület már elindult. A szokásos rail-jetre egyetlen helyjegy sem volt (pedig biztosan a lehető leghosszabb szerelvényt indították útnak), így egy MÁV-járattal uszultunk Nyugat-Magyarországnak. A mi vonatunk neve Advent-express volt, s Bécsig szállította a nagyérdeműt. Nem akarok lehorgonyozni a bevásárlás témánál, csupán megjegyzem, lehet ebben némi sznobság is. Csak az onnan hozott cucc lehet elég jó. Lehet aztán a vándorlás hátterében a széltében-hosszában terjesztett hír: a kint azonos márkajelzéssel forgalmazott áruk jobb minőségűek, mint amit ide fuvaroznak. Lehet, bár Éva sose emlegette, hogy a francia Nesquik vagy Nescafé jobb, aromásabb volna, mint amit itt fogyasztanak velünk nyáron.
Visszatérek az Advent-expressre. Már csak első osztályra kaptunk helyjegyet. Nos, ide csatolódik a gyerekcsúfolódó. Ez a szerelvényt nem egy mai Siemens, hanem valamiféle öreg villanymozdony vontatta. Régi mozdony, régi vagonokkal. Szó se róla, az első osztályú párnázott székekben kényelmesebb ülés esik, de az első osztály komfortjához kétségeink fűződnek. Mondja T.: emlékszel, nyáron egyszer majdnem megfőttünk, mert nem lehetett a fűtést kikapcsolni. Itt és most fordított a helyzet. A légkondi abból áll, hogy hűvös levegőt fúj a ventilátor a kupéba. Igaz, hogy a falon van egy tárcsa, ez elfordítható volna, de ki mer hozzányúlni egy sok időt megélt kocsi tartozékához. Lehet, hogy elfordítva lángnyelvek csapnak ki a székek alól, lehet, hogy gőzfelhőbe keveredünk, ... bármi előfordulhat. Végig télikabátban üldögéltünk a kocsiban. Kétségeim nem múltak el leszálláskor sem. Egy zöld gombot kellett megnyomni, hogy kinyíljon az ajtó. Bár a gomb nem jelezte világítással, hogy jó helyen tapogatok, az ajtó engedelmeskedett, s baj nélkül lekecmeregtünk a vagonról. Út közben készítettem néhány fotót a ködös síkságról, megérkezve pedig a vidám családról.
Összefoglaló a 2Sám 15-höz. Absalom Dávid trónjára tör. Megszólít mindenkit, aki a királyhoz indul igazságtétel céljából. Értésükre adja, hogy Dávid nem fogadná őket, de ha mellé állnak, ő eligazítja sorsukat. Ezzel a taktikával négy év alatt Izrael meglehetősen nagy részét maga mellé állítja. Júda élén továbbra is Dávid áll, aki csaknem bujdosásra adja a fejét. Kipróbált emberei követik őt. Dávid az Olajfák hegyére húzódik vissza, Absalom pedig bevonul Jeruzsálembe. Dávid hű emberei közül némelyeket Absalomhoz küld, hogy információkat szerezzenek róla, és Achitofelt elfordítsák a lázadó fiútól, s tájékoztassák a történésekről az idős Dávidot. Közöm. Az embereket valamiért vonzza a pártoskodás. Kettő három ellen, és három kettő ellen. Ismert mondás szerint, ha három magyar összejön, azonnal négy pártot alakítanak. De melyik országban nincsenek pártok? Alighanem mindben vannak. A megosztottságra törés az élők sajátja. A törzsfejlődés mozgatórugója volna ez az állandó megmérettetés? Ki tudja? Itt fia apja ellen fenekedik. Az, aki már gyilkolt, annak talán könnyebben is megy a lázadás. Gennyed a politikai seb a családon belül, mely utóbb majd kifakad. Korunk gerjesztett káoszára hajaz a régi rendetlenség.