Mickey webnaplója

December 2. Egy éve karácsonyra kaptunk egy Levente fotóival díszített naptárt. Tegnap kellett volna áthajtani decemberre, de valami oknál fogva csak ma vettük észre, hogy immár elmúlt november. Sebtében átnéztem, ki mindenkinek van ünnepelnivalója decemberben. Ma pl. Melinda nap van. Holnap Xavéri Szt. Ferenc, 4-én Borbála, 5-én Vilma, 6-án Miklós, 8. Szeplőtelen Fogantatás, 10. Judit, 12-én Gabriella, Franciska, 13. Luca, 16-án Etelka, 21-én és 29-én Tamás, 23-án Viktória, 24-én Ádám, Éva 26-án István, 27-én János napja van. Ismeretségünk körében, rokonaink körében számosan viselik a felsorolt nevek valamelyikét: vannak közöttük barátok, szerzetesek, rokonok, ismerősök. A névnapokra emlékezést nem könnyíti meg, nem is vesz róla tudomást a Facebook, noha figyelmeztet rá, ha valakinek a születésnapja közeledik ismeretségi körünkben. Születésnapok is bőven akadnak a családban. Ma született Katus kisfia (egy napon nagynénjével), Isten hozta a kis újszülöttet, 6-án egyik húgunk, 24-én unokaöcsénk, egyik unokánk pedig Szilveszter napján.
Mivel nem szokás újabban levelezőlapot küldeni ezekre az alkalmakra, de még karácsonyra is alig, mikulásra egyáltalán nem, megpróbálok mindenkinek egy lemezfelvétellel kedveskedni, akinek valamikor a hónapban valamiféle jelentenivalója van. Ez a felvétel Kovács Kati szerintem legsikerültebb slágere, melynek zenéjét Szörényi Levente, szövegét Adamis Anna írta. Ebből idéztem a színes csend címet. A szám címe egyébként nem ez, hanem: Mintha. Engem megfogott, amikor először hallottam, s annak már jó pár éve. Mintha székemhez lennék ragasztva, úgy hallgattam a nagylemez slágerét. Mintha megállt volna közben az idő. Mintha ez a dallam mindig is létezett volna, csak elfelejtették lejegyezni korábban. Mintha én is megírhattam volna a szövegét. Úgy hallgassátok, mintha én hallgatnám.  https://www.youtube.com/watch?v=hEKinwk2zLQ
Összefoglaló a 2Sám 18-hoz. Dávid három vezérre osztotta szét haderejét. Egyet Joáb, egy másikat fia Abisáj, a harmadikat Ittai vezette. Koránál fogva ő a városkapuig kísérte a harcosokat. Lelkükre kötötte, hogy „Absalomnak ne essen bántódása”. Azon a napon Dávid seregei 20 000 izraelitát öltek meg. Absalom egy erdős részen fennakad loboncos hajánál fogva egy tölgyfán, öszvére kiszalad alóla, Joáb Dávid tiltása ellenére három lándzsát szúr bele, fegyveresei pedig megölik. Dávidhoz ketten futnak a hírrel. Csapata győzött, fia halott. Az első hírvivő (Achimaac) csak a győzelemről számolt be, a rossz hírt átengedte egy kusitának (etióp rabszolga). Közöm. Absalom halálát számtalan képen megörökítették. Régi Bibliánkban fametszet ábrázolja, amint a fán fennakad. Nem ismerem a régiek statisztikázását: Ki számolta meg az elesettek számát 20 000 főnek. Sokan elestek, annyi bizonyos. Megjegyzem a mai hírmondók se pontosabbak. Ma, amikor tökéletes fotó készíthető egy tetszőleges tömegről, azt halljuk, hogy jó, ha ezren tüntettek. Az ellenérdekelt tévériporterek szerint 15 000 ember vonult utcára. Mindkettő ex hasibusz állapítja meg a résztvevők számát. „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz” – tudjuk Izajástól. (52,7) Már korábban is tudták, tudta ezt Achimaac is. A rossz hír közlését készségesen átengedi, félve, hogy életével fizethet a rossz hír miatt. Ami pedig a túlbuzgó Joábot illeti, nem bír magával, felülbírálja Dávid parancsát és kivégzi a fán lógó királyfit.