Mickey webnaplója

Szürkeség
A hegyekben ónos eső esett, másutt zúzmarás fák. Itt ólomszínű felhőkből esik, eseget, majd abba marad az avarrohasztás. Két napja készítettem egy fekete-fehér fotósorozatot arról, ami környezetünkben látható. Igazából megrímeltettem a képaláírásokat.
Szürke az ég / Szürke a kék / Szürke a föld / Szürke a zöld. /
S csakugyan.
***
Változatok adventi koszorúra
Az adventi koszorú német eredetű szokás. A szokás kb. 200 éves. Elterjedt nálunk is rendesen.
Néhány megjegyzés.
– Már a templomi koszorú se a régi. Korábban, amikor még legény voltam, a koszorút a mennyezetről lógatták le a templomhajóba olyan magasra, hogy mindenhonnan látsszon. Mise előtt a hosszúnyelű koppantós gyújtóval gyújtotta meg a sekrestyés a soron következő gyertyát. Mi meg bámultuk, hogyan imbolyog a koszorú, miként egy lusta Foucault-inga, s hogyan csavarodik el bizonyos, alig észrevehető mozgással.
– Ma a koszorú alacsonyan van – legalábbis nálunk – egy arra a célra készített kovácsoltvas állványra téve. Előfordult, hogy négy fehér gyertyát dugtak egymással szemközt a koszorúalapba, s három lila, egy rózsaszín szalag jelképezte, hogy igazából nem is fehérek azok a gyertyák.
– Idén vadonatúj adventi gyertyák sorakoztak a koszorún, három lila, egy rózsaszín. Ahogy kell. Ám a rózsaszínű melletti gyertyát gyújtotta meg a ministráns. Néhányan megmorogták, akik úgy tudják, hogy a szemköztivel kell kezdeni, mert akkor kerül sor a harmadik vasárnapon a rózsaszínű meggyújtására. Az emberek jó része megelégedéssel vette tudomásul, hogy a rózsaszínű melletti világít.
– Eljött a hétfő. Azt látjuk, hogy mind a három lila gyertya kanóca használt. Valaki már a szombat esti szentmisén tévesztett, és azt az intakt gyertyát gyújtotta meg, avatta fel, amelyet nem most kellett volna csak később. Hihetőleg minden szentmise előtt más és más gyertyát gyújtottak meg. Most már mindegy. Azaz dehogy. Feleség odasúgja: Nézd, mind a három lila gyertya kanóca használt. Mire visszasúgom neki: Isten bocsássa meg a vétkesnek az összevissza való gyújtogatást! 
– Rorátéra megyünk. Egy másik lila gyertyaég. Nem tetszik feleségnek. Azt mondja, az a lényeg, hogy látsszon a gyertyákon sorban, hogy az elsők hosszabb ideje égtek, mint az utánuk következők. Igen, kétségtelenül logikus módja volna a fogyásnak. De van egy másik logika is, miszerint annál több évig használhatók a gyertyák, minél egyenletesebben égetik őket.
Most kicsit hátrébb lépek.
– Évtizedek óta hirdeti a templom a koszorúkészítési lehetőséget. A teremben előkészítve koszorúalap, gyertyák, örökzöld, sokféle dísz, ragasztó, kézműves felügyelő, takarító személyzet. Mindenki olyan koszorút készít, amilyenhez kedve van. A gyerekek mindenfélét szeretnének rábiggyeszteni a koszorúra.
– Zs. meséli, hogy ahhoz, hogy koszorút készíthessen, el kell otthonról távolítani kislányát, mert az mindent azonnal szétszed, ha már összerakni nem tudja. Mondom neki, olyan koszorút készíts, amiről kisebb erőfeszítéssel leszedhető bármi, hogy utána ugyanolyan kis erőfeszítéssel visszahelyezhető legyen, ami leromboltatott.
Nyugdíjas napjaink
Én írok és olvasok, feleség este tévét néz, és kreatív munkákba kezdett. Dísztárgyakat készít. Együtt unokázni szoktunk – igény szerint.
Szívemből szól, amit Deskénél olvasok: „Örömteli, amiben a kormány fárad, a bőséges ellenszéllel szemben. Hogy vasárnap a nagyboltok, a kószálóboltok zárva. Keresztény gondolkodás. Az ellenérvekkel ellentétben nem a közszolgálókról van itt szó, hiszen akkor be kéne zárni a vasutat meg a kórtermeket is. Hanem a közgondolodásról, hogy visszaálljon a nap szakralitása vagy legalább a valami más jellege. Legalább az ellazulásé. Na, anyukám, micsináljunk ma délelőtt.”  
Összefoglaló a 2Sám 19-hez. Dávid a király, akinek saját fián aratott győzelme felér egy vereséggel. Ám személyes gyászát nem mutathatja előtte elvonuló győztes seregének. Joáb győzködi, hogy együtt örüljön a győztesekkel. Feláll a tiszteletükre a kapuban, belül azonban rágja a gyász: „Fiam, Absalom!” Dávidot Izrael királyának tekinti, saját földje, Júdea vonakodva ismeri csak el. Haladtában az ellene ágáló Siminek megbocsát, Mifibosetnek értésére adja, hogy övé Saul öröksége, de a béna fiút nem érdekli a vagyon, viszont hűséget fogad Dávidnak. A király az őt segítő Barzillájt magával akarja vinni Jeruzsálembe, de az idős férfi nem áll rá. Otthon szeretne meghalni. A fejezet kicsengése. Dávid idős, Joáb vezér erőszakos, aki visszaél hatalmával. Politikai taktikázás tanúi vagyunk. Közöm. A politika mindig is kovászos területe volt a hivatásoknak. Dávid Isten kegyeltje, ezért megkap minden szükséges támogatást, még ha üldöztetések és fájdalmak közepette is. Ezek a megpróbáltatások az Úr közelében tartják a hosszasan királykodó Dávidot. Gyásza mint minden emberé. Tanúja voltam, amikor egy 60 éves fiát temető anya így sóhajtott: Drága kisfiam!