Mickey webnaplója

A létért való küzdelem elég meghatározó fogalom. Ám nem magától való, hanem programozás következménye. A fajokban kétféleképpen is érvényesül: Létfenntartás (vö. tápláléklánc részei), fajfenntartás (az y kromoszóma vezérli?). Eszköze az agresszió, amely a gyengébb alávetésére, megsemmisítésére, megalázására tör. Ezek az ösztönök mind az egyes emberekben, mind a társadalmakban, populációkban stb. érvényesülnek. Csakhogy az ember képes ösztöneire hatni, elemi indulatait normális csatornákba vezetni, humánus levezetési módokat találni kibontásukra. Sportok, vetélkedők, versenyek, stb. (Mondják, ha valakiben gyilkos indulatok ébrednek s uralkodnak, válassza a mészáros szakmát.) Az emberek hajlamosak arra, hogy időről időre egymásnak ugorjanak. Mostanában beleütköztem abba, hogy az amerikai őslakosság kiirtása milliók életébe került. A kommunizmus fekete könyve szerint kb. 100 millió ember elpusztítása írható a mozgalom számlájára. A két világháború áldozatainak a száma több, mint 70 millió. Ehhez járulnak a kisebb-nagyobb helyi háborúk, csetepaték. Joggal merül fel a kérdés, miért farkasa az ember az embernek? Társaságban esett róla szó, hogy egyesek kételkednek a személyesült gonoszság létében. Ám arra kell gondolnom, hogy az a fajta vérszomjas indulat, amely az embereket egymás ellen uszítja, s amellyel egymáson uralkodni akarnak, túlmutat az emberi normalitáson. Kell lennie valamiféle sötét erőnek, amely az össztársadalmi tébolyt szítja.
Mit tehetünk?
Szoktam idézni Szalay Lászlót Kodály nyomán: „Magyar magyart rontja kár, bár több esze volna már.”      
Ám ez kiterjeszthető valamennyi nemzet valamennyi egymásnak feszülő pártjára, kiterjeszthető valamennyi mosolyszünetet tartó közösségre, kiterjeszthető a világhatalmak egymásnak feszülésére. Mikor nő be a fejünk lágya? Egyáltalán be nő-e valaha?
Több kérdésre keresem mindenki helyett a választ. Nem vagyok boldog, mert kevés a jövedelmem, noha bizonyos idő óta megkétszereződött. Hányszorosára kellene nőnie ahhoz, hogy elégedett legyek? Gyanítom, nincs az az összeg. Nézzük csak meg az első osztályú futballklubok vezetőit. Mit olvasunk le a fejükről. Amiatti szorongást, hogy csapatuk veszít. Ők is velük együtt, esetleg hatalmas pénzeket. Garantáltan nem éri meg.    
A pártok létjogosultsága eléggé kétségbevonható. Nem létezik, hogy ne lehetne jobbat kitalálni helyette. Az országoknak nem széthúzásra és vetélkedésre, egymás kiszorítására van szüksége, hanem arányos fejlődésre. Ezt csak a közjóért dolgozó szakértőkkel érheti el. Olyanokkal, akik nem nézik a maguk hasznát.
Meg-megújuló bajok forrása a világszerte állandósult korrupció. Mocskos kézzel nem lehet világot építeni! Egy-egy országot vezető testület tagjainak nem volna szabad pénzt keresniük. Jó színvonalú ellátásban kellene részesülniük – cserébe a társadalomért hozott értékes munkájukért. A vagyonosodás kísértése ugyanis a korrupció melegágya.
Amikor Etelka-napra tüntetést szerveznek mindazok, akik szúrós szemmel néznek a politikai vezetésre, el kellene gondolkozniuk azon, hogy a forrongás hová vezetett az arab tavasz, a Közel-Kelet, az ukrán forradalom kirobbantása következtében (hogy csak a közelmúlt eseményeiről emlékezzem meg). Drága embertársaim: Mi oldódott meg általuk? Semmi. Egyik konfliktus helyett másik keletkezett.
Ugyanennyi energiával össze is kapaszkodhatna egy-egy nemzet meghasonlott sokasága, hogy együtt építse a jelenben a jövőt. Hogy ne okozzanak egymásnak (egymásban) kárt, hanem együtt építsék azt a geopolitikai helyet, ahová sorsuk egymásmellé terelte őket.
Persze mindenkinek szabadságában áll, hogy lázad-e, vagy sem. Én itthon maradok.
Összefoglaló az 1Kir 1-hez. Dávid öreg. Teste vacog. Kerítenek neki egy lányt (Abiság), hogy melegítse. Dávid keblén nyugszik, de a király nem hál vele. Adonija királyságra tör. Nátán a pártütés miatt felkeresi Batsebát s rábeszéli, hogy tegye királlyá kisfiát, Salamont, mert Adonija szervezkedése rájuk nézve életveszélyes.  Nátán ráerősít szavaira. Dávid utasítja Cádok papot és Nátánt, hogy a gyermek Salamont ültessék öszvérére s kenjék királlyá. Gondoskodjanak róla, hogy a nép tudomásul vegye, éltesse Salamont. A dolog sebtében megtörténik. Dávid testőrsége Salamon mellé áll. Adonija a hírt hallva félni kezd. A templomba menekül, kegyelmet kérve. Közöm. A pártütés, az ellenségeskedés szítása napjainkban professzionista tevékenységgé avanzsált. Provokátorok, a sajtó, a média jól fizetett része, a bérért tüntetők serege, a népek lázongásainak a gerjesztése egyaránt a pártütés, a széthúzás eszközei. Egyidős a megromlott észjárású emberiséggel. Divide et impera – hangzik évezredek óta. Hintsd el a mérget a társadalomban, s a meghasonlott tömegek mind az én relatív erőmet biztosítják, mert „inter duos litigantes tertius gaudet”: Két viszálykodó között a harmadik fél örül.