Mickey webnaplója

Hétfőn korán keltem, mert az utolsó előtti antitest-injekcióért ¾ 6-kor indultam a HÉV-megállóba. Kedden ráértem, de előtte későn feküdtem. Szerdán öt előtt keltem, „roráté”-ra készülődvén. Holnap korán kelek, mert havi vérvétel a Szt. Margit-K.-ban. Pénteken talán végigalszom a hosszú éjszakát. Lassan elérkezünk 21.-éhez, az év legrövidebb napjához. Merthogy advent van. Advent a nagy hullámvölgy, hogy utána a sinus-hullám a csúcsra hágjon. Legalábbis ez volt az elképzelésük azoknak, akik a karácsony mai liturgiáját megálmodták. Napok óta visszatérő téma, hogy a karácsonyi láz mindenfajta elcsendesedést elnyom harsányságával, csicsáival, a kulcslyukon is benyomakodó reklámjaival, sziporkáival, fénykontúrjaival, a kopasz fákra tett lámpácskák hamis misztikájával. Többen észrevételezik: Neked nem túlságosak ezek az előkarácsonyok, ezek a rohanásra késztető, vásárlásokba hajszoló, belesodró tendenciák? Csendben jegyzem meg. De igen. Sok. Sok, ha belehergelem magamat a kötelező hemzsegésbe. Sok, ha hagyom magamat sodortatni a trendi rutinoktól. Sok, ha úgy érzem, szégyellnem kell magamat, ha nem futom meg a kötelező kilométereket, ha nem vásárolok elég drága cuccokat hozzátartozóimnak, ha beállok az obligát nyüzsgésbe.
Ha...
De már elnézést kérek, ki kötelez(het) arra, hogy végigcsináljam azokat a köröket, amelyekhez semmi közöm, amelyek ellenemre vannak, amelyek ellentétben állnak azzal, amit magam egészséges ünnepvárásnak hiszek? Ki mondta, hogy muszáj minden reklámra reflektálni, áruvásárlással reagálni? Ki mondta, hogy köteles vagyok a korábbi karácsonyfadíszeimet idén másikra cserélni. Ki kötelezhet arra, hogy a fenyőfa girlandjának hétféle program szerint kell villódznia, fényesednie és elhalványulnia, vörösben izzania és egyéb szemkápráztató szamárságokkal igénybe venni szememet?
Ki írhatja elő, hogy a karácsony központjában a drága ajándékok felkutatásának kell állnia?
Attól, hogy soha nem látott mértékben támadnak a kereskedelmi megkeresések, nem kell se kétségbe esni, se hasra esni előttük. Aki akarja, kialakítja magának (és övéinek) a legmegfelelőbb ünneplési ritust és ritmust, és elengedi a füle, szeme stb. csiklandozását célzó csábításokat. Miért kellene bedőlni nekik?
Két történetet idézek. Egyik velünk esett meg, a másik Széchenyivel.
Feleségem akkor is dolgozott, amikor más már hanyatt dőlt a karosszékében. A kiskereskedelemben év végi hajrá volt, a tervet hozni kellett, s a vásárlók rohamaitól úgy lemerült, mint a laposelem. Egy ízben már nagyon közel jártunk szentestéhez. Jön haza, s panaszkodik, hogy nem vettünk halat, mi lesz most. Mondom neki: Na és? Mi volna? Nem vettünk, és kész. Felnyitottam egy szardíniát. Itt a hal. Esküszöm nektek, semmilyen kiütést nem kaptunk amiatt, hogy kimaradt életünkből a halászlével való vacakolás, a rántott halszeletekkel való bíbelődés.
Álljon itt akkor még az ígért „nagy” példája: Széchenyié. A Belvárosi templomban perselyezéshez készülnek a ministránsok. Az anekdota szerint Széchenyi kitett maga elé egy forintot. A mellette ülő parvenü szintén kitett egy forintot. Széchenyi kitett egy tízest. A másik úgyszintén. Széchenyi megtoldotta még tízzel. Amaz úgyszintén. Odaértek a perselyezők. A parvenü bedobta a huszonegynéhány forintot, Széchenyi pedig egy forintot dobott a perselybe. A többit visszatette a zsebébe.
A tanulság: Fölösleges mások viselkedésének utánzása (vö. K. Lorenz: követési effektus). Sodródás helyett döntsük el, hogy mi a miénk, s mitől tartjuk távol magunkat. A kereskedelem pedig duruzsoljon tetszése szerint azoknak a fülébe, akik ezt szeretik.               
Összefoglaló az 1Kir 9-hez. Szózat Salamonnak: Ha megtartod az Úr parancsait, s nem követed az idegen isteneket, trónod szilárd marad, utódaid élete során is. Ha pedig eltántorulnál, rajtavesztesz, a templomot lerombolják, s a népet szétszórják. Hirám 20 várost kap Salamontól munkái fejében. Bár nincs kedvére az ajándék, viszonozza a király ajándékát 120 arany talentummal. Sőt hajókkal elmennek Ofírba, s hoznak onnan is 420 talentum aranyat. Nagy a gazdagság. Izrael fiai tisztviselők és harcosok, a közöttük élő idegen népek pedig adót fizetnek és robotolnak. Közöm. A XXI. század elejéről jelentem, hogy a másokon való uraskodás nem veszett ki máig se. Mondják, hogy a SZU-ban a férfiak katonák, tisztek voltak, a nők meg krampácsolták a vasúti síneket. Tudvalévő, hogy a gyarmatbirodalmak csak színleg szűntek meg. A kizsákmányolás töretlenül folyik, az alulfizetettség úgyszintén. A birodalmakban nagy a jólét, olcsó a megélhetés, a kizsákmányoltak pedig ma is napi egy marék rizsért, néhány dollárért güriznek. Legalábbis sokhelyütt. Ma is fennáll a rabszolgaság intézménye, a gyermekek munkával való kizsigerelése, sőt ennél rosszabb életminőségek is léteznek a szervkereskedők, embervadászok tevékenysége folytán. Mindezek ellen teljes emberségemmel tiltakozom.