Mickey webnaplója

A járda flaszterjére fagyott minták olyan változatosak, mint a hópelyhek, a jégvirágok, a kristályok. Volt idő, amikor megpróbáltam ezeket fotózni váltakozó sikerrel. Sok múlik a helyes világításon. Mint ahogyan a fák ágain megtelepedett jég szépségének a megmutatásához is kellő megvilágítás szükséges. Az elmúlt negyedszázadban egyszer találkoztam ezzel a tündérvilággal, az utcai világítás hajnali fényében. Olyan volt, mintha a csillárok nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé állnának csillogó karjaikkal, ékességeikkel. Elmúlt az egyszeri látvány, és csak bennem él. Nem volt nálam semmi, amivel megörökíthettem volna. Mivel mára ónos esővel riogatott a meteorológia, lesben álltam, hátha megismétlődik a jelenség. De nem. Mindössze egy kis csúszósság keletkezett reggelre az „átmeneti tavasz a télben” időjárási helyzet alkalmával.
Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki, továbbá szabómód a hozott anyagból dolgozik, sőt azt főzi, amihez alapanyaga van.
Így van ez velem is, meg a fotótémákkal. Olykor megejt környezetünk szépsége, s megpróbálom megörökíteni. Ez történt ma reggel is, hajnalban és hajnal előtt. Hajnal előtt a lámpák és a napkelte versenyeztek egymással. Hajnalban a nap győzött, kölcsönadva fényét a kioltott utcai lámpatestnek is. Ezekből próbáltam valamit kihozni. Kicsit bemozdult, kicsit visszatért a téma, de az enyém.
Tartom, hogy az is bolond, aki olyan kalappal akar köszönni, amilyen nincs neki.
Nekem van.
És mindig ilyen van, egészen addig, amíg el nem költözünk innen.
Összefoglaló a 2Kir 4-hez. Elizeus csodái. – Egy özvegyasszony, aki Elizeus segítségét kéri nyomorúságában: Hitelezői vinnék fiát rabszolgának. Elizeus kérdezi: Mid van. Olajam és korsóm. Mire a próféta: Nosza, kérj minden szomszédodtól üres edényt. Majd korsódból töltsd meg őket egymásután, aztán vidd el nekik olajjal együtt. Árán megválthatod adósságodat s megélsz belőle fiaddal.
– Egy sunemi asszony szobát építtetett a prófétának. Az meg kívánta hálálni. Az életes asszonynak azt mondta. Egy év múlva fiad születik. Így is lett. A fiú növekedett, majd meghalt. Az asszony Elizeust kérte, tehetne-e valamit fiáért. Az felment és testével melegítette a kihűlt tetemet. A fiú magához tért.
– Éhínség idején azt főztek az emberek, amit találtak a mezőn. Ám rosszul lettek főztjüktől. Elizeus parancsára lisztet adtak az ételhez. Ez méregtelenítette, nem is betegedtek meg többen.
– Egy ember húsz árpakenyeret hozott Elizeusnak. Az szólt neki, oszd ki az emberek között. Mire a kenyeret hozó ember. Hogy osszam ki 100 ember között. Menj csak és oszd ki, folytatta a próféta: az Úr azt mondja: ”Esztek, és még marad is.” Így is lett. Közöm. Szegények istápolása, halottak feltámasztása, kenyérszaporítás, a természet erőin való úrrá levés. Mind-mind Jézus csodáinak előképei. Nem is kommentálom, annyira egyértelmű.