Mickey webnaplója

Az ötvenes évek második felében vagyunk. A forradalom után, de akkor, amikor a Bosnyák téri piac még csakugyan a Bosnyák téren volt. Emlékezetem szerint a templom környéke nem volt lebetonozva. A puszta földön álltak a standok, ponyvák, s többé-kevésbé nyitott placcokon mérték a szezonnak megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket, élő baromfit a kofák. Volt ott néhány kuriózum is. Az egyiket korábban már megénekeltem. Egy vak árus a földre tett portékáját kínálta karakteres fölhorkantásokkal. Időről időre kiszakadt belőle a felkiáltás: Paa-raa-faa-gyugóóóóó! Ember legyen a talpán, aki egy ilyenre nem figyel föl.
Egy másik alkalmi árus családi gyufásdobozból lógatott lefelé egy erősebb cérnát, a doboz tetején csicsás kakas mutatta, hogy most ő a főszereplő. A pasi egyik kezével a dobozt tartotta, a másik kezének két ujját meggyantázta, s ahogyan összecsippentett ujjait a cérnán lefelé húzogatta, „megszólalt a kakas”. Elég rendesen kukorékolt. Akikről írtam, epizódszereplői voltak a sokadalomnak. Akiről meg akarok emlékezni, az a már az ötvenes években árusító Goldschmidt család. Elsősorban tejterméket forgalmaztak. Kitűnő minőségű tejfölt, de túrót, araszos szalonnát és még sok egyebet is. Abban az időben ki-ki vitte azt az edényt, amibe merőkanállal adagolta a sűrű tejfölt az eladó. Többnyire befőttes üvegek voltak ezek az edények. Abban az időben a peremes üveget gumival és körpánttal rászorított fémlappal zárták. Egyet kivéve – anyámét. Mi ugyanis abban az időben az USA-ba menekült rokonainktól sok mindent kaptunk csomagban. Egyszer többek között sós amerikai mogyorókrémet. Illata ma is az orromban van. Nos, ez egy méretes üveg volt, s ami kuriózummá avatta: ugyanúgy csavaros tetővel záródott, mint ma minden tisztességes befőttes üveg. Abban az időben a Penaut-Butter feliratú csavaros üveg unikum volt. Évtizedekig ebbe kérte anyám a kimért tejfölt minden szombaton, mindig Goldschmidtéktól. Ez még akkor is folytatódott, amikor a piacot a téren megszüntették, és a Lőcsei út, Csömöri út sarkán felhúzták a csarnokot. Ott is felkereste szülém Goldschmidtéket, s mivel együtt szoktunk volt vásárolni menni, éjszaka is eltalálnék ahhoz az üzlethez, ahol ez a család mérte minőségi termékeit.
Azóta évtizedek teltek el. A Google szerint üzemel még a csarnok, ahol nagybani piac is működött, mígnem kitelepítették Bp. határára. 
Összefoglaló az 1Krón 12-höz. Amolyan emlékállítás a legkitűnőbb harcosoknak. Némileg rendszerbe szedve törzsenként azok listája, akik Dávid mellé álltak. A fejezetből még kiderül, hogy háromnapos ünnepség keretében ülték meg Dávid királlyá kenését Hebronban. Ide hordták testvérei szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon a lisztet, a fügét, a mazsolás kalácsot, a bort, az olajat, szarvasmarhát, juhot és igen sok kecskét, „mivel öröm töltötte el Izraelt” – fogalmazza a szentíró. Közöm. Ez ugyan évezredekkel előtt keletkezett tekercs, mégis utalás arra, hogy annak idején a népek hogyan állítottak emléket őseiknek, hőseiknek. Némi zavart kelthetett a párhuzamosan uralkodó két felkent király jelenléte. Olyasformán lehetett ez, mint korunkban a kényszeresen saját kormányukra támadó ellenzéki pártok idegesítő, zavaró, ám folyamatos ellensúlyt felmutató jelenléte.