Kétharmados létszámmal folyt a mise. Kerestem az okát. Persze, az influenza-járvány tartja távol a lázasakat az istentisztelettől. Fiunk meséli, hogy rajta kívül mindenki lázas a családban, s kölcsönveszi a 3 éves Levi szavajárását: „Én még bírom!” Levi persze a kergetődzésre, fogócskázásra alkalmazza, jót mosolyogva rajta, amikor öregapja, öreganyja már „kidőlt”.
Most mégse ezt a fonalat folytatom, hanem egy egészen másikat. Azt, hogy kitől mit tanultam az életvezetésem kialakításához, formálásához? A feladat nagy, nem igazán posztra való.  Mindennek a terjedő influenzajárvány az oka.
Anyámtól pl. ezt tanultam: Influenzajárvány? Hú. Tapasztalhattad, a rádió (hol volt akkor még a tévé!) minden télen bemondja, hogy influenzajárvány dönti le az embereket sorra a lábukról, s mi még élünk. Ha influenzajárvány van, majd elmúlik.
S most jöjjön néhány kiragadott példa kapásból.
Gyökér (tanárom volt): A savanyú almát is meg kell enni.
Karinthy: Humorügyben nem ismerek tréfát.
Lángné: Az intelligencia több, mint agyi befogadó kapacitás. Az alkalmazás rugalmas volta éppúgy hozzátartozik, mint a lexikális tudás.
Apánktól: Bolond lukbú bolond szél fú!
Kennedy elnök: Ne azt nézd, mit ad neked a haza, hanem azt, hogy mit adhatsz te a hazának.
Valakitől: A zseniknek éppúgy keserves az életük, mint az együgyűeknek. Az emberek zöme nem érti meg őket.
Szt. Ágostontól: Ama, et fac quod vis! Azaz: szeress és tégy, amit akarsz.
Egy latinos műveltségű öregembertől: Hodie mihi cras tibi. Ma nekem, holnap neked.
A Mestertől: A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Akire e kő esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.
A zsoltárostól: A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem. És még: Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.
Főnökömtől: a cikk akkor jó, ha „kötnek” benne a mondatok.
Czakó Gábortól: Cikkedet a vonaton olvassa valaki. Nem tudod pótlólag elmondani, mit hogy kell értenie. Ott se vagy.
VP: Isten éltessen, amíg használni tud valamire.
Lakatos: Miért menjek el az ő temetésére, ő se jön el az enyémre.
Magamtól: Ne fogadj el mástól tanácsot. Tőlem se. Ezt se. J
***
FINTOR
Muszáj leírnom. Youtube-on nézem, hallgatom a nagy showman, Paul McCrtney műsorát. Régi és újdalokat szed elő tarsolyából. Az újak is legalább 25 évesek. A kép alján google-hirdetés: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vízsugár? Ez jóindulatú prosztata megnagyobbodásra utalhat.”
Naná. Akiben McCartney zenéje hatalmas reminiszcenciákat ébreszt, azt koránál fogva megszólítja a hirdetésben foglalt szöveg. Persze csak akkor, ha az illető férfi.
***
Összefoglaló az 1Krón 17-hez. Dávidnak eszébe jut, hogy házat építsen az Úrnak. Ám hamarabb saját magának húzatta fel a palotát. Nátánnal üzeni neki az Úr: „Én hoztalak el a legelőről a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy”. Még sorolja, hogy mi mindenben kedvezett Dávidnak. Ám elvágja tervét, hogy házat emeljen neki. Viszont annyit ígér, hogy egyik fia fogja követni a trónon és áldás lesz uralkodásán. Majd ő építtet méltó templomot neki. Dávid megalázza magát, úgy imádkozik: „Magad tüntetted ki szolgádat, Uram, és szolgád, kutyád kedvéért vitted végbe ezeket a dolgokat. Uram, tégy, ahogy mondtad. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre megmaradjon előtted. Közöm. Általános, hogy az ember „lemegy kutyába”, s magának tulajdonít olyan dolgokat, amelyekhez nem sok köze van. A Mester megfogalmazásában: Nélkülem semmit se tehettek. Pont.
A próféta kemény szavakat tolmácsol Dávidnak. A juhok mögül hoztalak ki, tettelek népem fejedelmévé. Ez így történt, s Dávid olykor mintha elfeledkezne róla. Persze nemcsak ő, mi is. Ma úgy mondják ezt a fajta viselkedést, hogy XY elfelejt belenézni a visszapillantó tükrébe. Megesik az ilyen. Velem is biztosan.
Mindenesetre Dávid megalázkodik az Úr előtt, amikor saját magát kutyának nevezi.