Mickey webnaplója

Felkérésre összefoglaltam, most veletek is megosztom, miért irkálok.
Höhöhö. Ha írásra nem is, de macskakaparásra 1953 óta kényszerülök. „Fiacskám a szép kezedbe fogd a tollszárat.” Írd le ötször apádnak és anyádnak karácsonyi feladatul: MINDEN BETŰT ISMEREK. És tényleg. Mások késztettek tehát írásra és nem követhettem természetes hajlamomat. Született balkezes vagyok.
Késztetést sokáig semmire nem éreztem. Ám gimiben elkaptam egy témát, amikor valamiért mindenki mellébeszélt a témafeldolgozás alkalmával. Fel kellett olvasnom, mi lett volna a helyes irodalmi kifejtés. Felolvastam.
Megírtam érettségi alkalmával az évfolyam legjobb értekezését. Nem én találtam ki, hanem magyartanárom adta tudomásomra.  Ezek egyfajta irányultság jelei. Na, persze. Apai nagyapám kapásból lediktálta apámnak házi dolgozatát németül. S jó lett. A módszert magyar nyelven én is gyakoroltam, ha a gyerekeim elfelejtették megírni házi fogalmazásukat. Alig tudtam angolul, de gyerekemnek segítve olyan magyarsággal készült el a fordítása, hogy a tanárja nem győzte dicsérni.
Ez nem érdem, hanem hajlam. Nem is azért említem, hogy vállon veregessem magamat, hanem azért, mert a kérdésre akartam válaszolni: Mi késztetett az írásra? Az is oka a késztetésnek, hogy egyházi köröknek készülő lapokba írtam, s 2000-ben felkérést kaptam egy jubileumi album szócikkeinek megírására, melyről sokak pozitív véleménye jutott fülembe. „Te meghatározott hangot képviselsz az újságírásban”. Na, jó: hangocskát. Egyszer egy határon túli magyar lapban felfedeztem idegen névaláírás fölött egyik tanulmányomat, csaknem szóról szóra. Másik írásomat franciára fordította valaki, anélkül hogy kértem volna. Kell ennél nagyobb elismerés?
Most kicsit visszafelé megyek. Szerettem az ÉS-t olvasni. Különösen a rövid poénos cikkeket. Szerettem Karinthy krokijait olvasni. Hatottak rám. A 80-as években az ÉS-t olvasva rájöttem, bármikor tudnék ilyesmiket írni.
Arra is rájöttem, hogy a rövid, könnyed hangvételű, humoros, csattanós megfogalmazások állnak hozzám közel. Ezeket az újabb adalékokat sem tekintem érdemnek, hanem adottságnak.
Kicsit válaszoltam már arra is, hogy miféle dolgokat írok. Olyasmiket, amik mögé tudok állni, amikről véleményem van.
Megírtam Füveskönyv c. összeállításomat, viccek gyűjteményét, készült egy kötet Közröhejes történetek címen, egy 111 oldalas könyv a bibliai hegyi beszéd 111 mondtáról. Számos esszé, recenzió, paródia, vers, Életem évenként eladdig, míg elérkeztem 2006-hoz, amikortól csaknem naponta írtam egy-egy posztot blogomba. Mivel posztjaim száma meghaladja a 3500-at, azt hiszem jogos, hogy az újabb éveket ne ragozzam jobban a kelleténél, hiszen másról sem szólnak bejegyzéseim, mint hétköznapjaimról, ünnepnapjaimról, életemről. összeraktam Ferenc pápa szűk körben elmondott beszédeit. Mindezek kéziratok maradtak.
A közhely úgy szól: Megkérdezik a sziklamászót, hogy miért kísérti az Istent, miért mászik fel azokra a bolond sziklákra? Hiszen nem természetes, hogy az ember függőleges köveken lógaszkodjon, ott étkezzen, s ha kell, aludjon. A sziklamászó lakonikus válasza: Mert vannak sziklás hegyek. Valamiféle mappákba rendezett fájlokat írtam azelőtt is, hogy megjelent volna ez az internetes műfaj. De ahogyan lehetőség nyílt rá, hogy mai szlenggel éljek: azonnal rácuppantam, és éltem a lehetőséggel. A freeblog elhalása után átpártoltam a blog.hu-ra. (emmausz.blog.hu)
Saját blogom esélyt ad rá, hogy közzétegyem gondolataimat mindama dolgokról, amelyek foglalkoztatnak. Az önkifejezés lehetősége ez, hasznos eszköze. Ha Madách Az ember tragédiájában kiírta magából valamennyi problémáját, én a blogomban teszem ezt, mégpedig az esélytelenek nyugalmával. Nemrég kaptam egy figyelmeztetést, amelynek az a lényege, hogy értékes gondolatokat töltök egy üres vödörbe, ahonnan azonnal eltűnik a beleöntött tartalom. Lehet.
Örülök neki, hogy van blogom. Ez még akkor is így van, ha tudom: alacsony a látogatottsága, csak keveseknek segít élni. De hát, ha egyszer ekkora a hatásköröm? Továbbá örülök a blognak, annak ellenére, hogy jól tudom, e műfaj divatja hanyatlóban van, egyre kevesebben írnak, olvasnak blogot. 
Ameddig tehetem, folytatom.