Bp. I. Wien, Riga, Rostov, Vilnius, Daventry, Praha, Bruxelles, Lyon, Kiev, Hilversum, Warszawa, Sofia, Roma, Bp. II., Bucuresti, Paris, London, Lwow, Ostrava, Berlin, Tallin, Bratislava, Zagreb, Bp. I. Tirana, Kaunas, Luxemburg, Montecarlo.
Neked mi jut eszedbe? Az, ami nekem, ha elég ősz a hajad. A régi csöves rádió középhullámú keresőjének a körülbelüli adatsora. (Stralsund kimaradt.) Az ember leült a rádió elé (Egon szerint pekedli) és tekergette a forgókondenzátor korongban végződő végét, az állomáskeresőt. A zöld varázsszem pedig kacsintással jelezte, hogy megfogtad az adót: Jobb már nem lesz a vétel minősége (térerő, antenna, „féding”). Minden adóhoz tartozott egy helységnév, minden adóhoz tartozott egy hívójel, és minden adóhoz több-kevesebb titokzatosság. Vajon melyik országban van a városka? Furcsa nevek, idegen beszédek, időnként bizarr muzsikák a magyar fülnek.
Ó, azok a hívójelek! Engem megfogott egy-egy találó hangszerelésű dallam. Tetszett a Bp. I. (Kossuth) hívjele: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza.” A Bp. II.-é (Petőfi), kiragadott részlet a Rákóczi-indulóból. És sok másik. Csengő-bongó, találó zenei félperiódusok. Adtak rá az adók, hogy jelük csakugyan „hívó”-jel legyen. Ez változott. Ma alighanem a hírek kaotikus sokasága ihleti a hívójelek szerzőit, azért olyan idegesítőek a jelek. Nem hívnak, ingerelnek. Olykor szörnyen unalmasok is.
A legmeglepőbb számomra, hogy az egyházi zenében akaratlanul is ráakadtam néhány olyan dallamra, amelyek kitűnő hívójelei lehetnének (egyházi) rádióadóknak. Ilyenekre bőven akadnak a taizéi énekeskönyvben. Mivel kottázni nem tudok a posztba, a szövegüket idézem. El kell hinnetek, mindhez tarozik egy-egy hívójelszerű dallam. Persze könnyű Taizének, hiszen minden dallamot többször megismétel, mintegy mantrázva őket. Sorolok az alábbiakban néhányat:
– A lelkem csak az Úrnál csendesül el, az Úrban béke vár, Csak nála lelhet nyugodalmat lelkem. Nála béke vár.
– Allelluja. 1.
– Kyrie, 13.
– Gloria tibi, Domine, Domine, :I
– O adoramus te, o Christe
– Laudate Dominum... omnes gentes... allaluja
– Adoramus te, Christe, benedicimus tibi...
– Gyújts éjszakánkba fényt! (Dans nos obscurités)
– Laudate omnes gentes, laudate, Dominum...
– Spiritus Jesu Christi, Spiritus caritatis, confirmet cor tuum...
– Végül Dax kitűnően alkalmas dallama, melynek szövege: Hála legyen, hála legyen, hála, áldott az Úr.
Összefoglaló az 1Krón 29-hez. Dávid beszáll a templomépítésbe, mégpedig 3000 talaentum ofri arannyal, 7000 talentum ezüsttel, majd a tehetőseket is adakozásra biztatja. Az eredmény: még 5000 talentum arany, 10 000 dareikosz (perzsa kb. 8 g-os aranypénz), 10 000 talentum ewzüst, 18 000 tal. bronz, 100 000 tal. vas gyűlik össze. Dávid az egész nép előtt dicsőíti az Istent: „Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked... Őrizd meg örökre népedben ezt a lelkületet, s szívüket irányítsd magad felé. Salamonnak pedig adj osztatlan szívet...” Erre az egész közösség magasztalta az Urat. Salamont felkenték királynak, Dávid visszatért atyáihoz. A krónikás megjegyzi, hogy Dávid tetteiről részletesen beszámol egy másik tekercs, melyet Sámuel szerzett. (Láttuk!) Közöm. Dávid megfogalmazására hajaz Pál apostol költői kérdése: „Mid van, amit nem kaptál?” Ugye, hogy... Semmi. Dávid jól imádkozik. Lényeges dolgokat fogalmaz meg. Bár a mai uralkodók ugyanilyen odaadással lesnék Isten akaratát, mert hatalmat kaptak, amellyel élhetnek, s igen könnyen visszaélhetnek. Elég napjaink puskaporos állapotaira gondolni.