Mickey webnaplója

Úgy látszik, a világban Arturo Ui időről időre újratermelődik, a félvilágot sőt az egészet fenyegeti, hogy aki ellenszegül neki, azt likvidálja. Az Arturo Uik nem tudják, hogy ámokfutásuk, mint eddig is mindig, csúfos véget ér. A világ egybeterelése sem ideológiailag, sem kulturálisan, sem követendő hagyományokat illetően, sem pedig terror által nem sikerült. Ezután sem fog.  Korunk minden emberi normalitást nélkülöző rémtetteit látva óhatatlanul az őskeresztény vértanúk sorsa és az ő nyomukban kivirágzó egyház képe rajzolódik ki előttem.
Hogy nem látják ezt sokan? Hogy nem veszik tudomásul, hogy teher alatt nő a pálma? Mint akik az iskolában csak a kivonásról tanultak, az osztódásról nem. 
Anélkül hogy próféta volnék, nem nehéz megjósolnom, hogy minden Arturo Ui mozgalma, bandatevékenysége, véreskezű martalóchadjárata kudarcra van ítélve.
Ha nekem nem, legalább a történelmi tényeknek higgyenek mindazok, akik kétségbe vonnák rövid eszmefuttatásom igazát.
Összefoglaló a 2Krón 13-hoz. Rechabeám után fia, Abija akasztotta össze bajuszát Jeroboámmal. Utóbbi 800 000 harcosával szemben Abijának csak a fele legénység állt rendelkezésére. Jeroboám kétfelől támadt Abijára. Ám a papok megfújták a trombitát, s mind az Úrhoz fohászkodtak, aki megverte Jeroboám seregét. Félmillió harcosa lelte halálát. Abija megerősödött. 14 asszonyt vett feleségül, és 22 fiút, meg 16 lányt nemzett. Közöm. Írva van: „Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.” (20. zsoltár 8-as vers) Jeroboám csatája példázza a zsoltáros igazságát.