Minap láttam egy borzaskát. A nő sok-sok kunkorodó tincse körbevette, keretezte az arcát. Tetszett, hogy olyasfajta frizurája van, mint emlékeim szerint a szobi szörpök üvegére ragasztott papírreklámon volt látható egykor. Akinek van hozzá türelme, a google egyik képén megtalálja a borzas bogárszemű reklámfigurát. Olyan barátságosan mosolygós rajz volt ez, amely hangulatával megfogott. Nem is tudom, azért vettük-e a szobi szörpöt, mert jobban ízlett a többinél, vagy azért, mert olyan kedves reklámfigura kínálta.
Nincs okom nagyon nosztalgiázni a retroreklámok ügyében (cipőt a cipőboltból, nem tesz semmit, nyúlszőrkalap, Szervusz salvus, Salvus szervusz. Engedély nélkül hajt a Szentjános keserűvíz, Beee, az én apukámnak CSÉBje van, én CASCO-t akarok kötni, CASCOt akarok kötni... zsömle-kifli, zsömle-kifli... stb.)
Egy valami azonban tényleg fény volt az éjszakában. A sokféle neonreklám, köztük mozgók is. Szó szerint fények voltak az éjszakában. Lottó Ottóka, amint fefelé kúszik, mint egy Télapó, a Verseny áruház nadrágtépői, a Toto körkörös neon vibráló fényei, tovaszálló repülőgép, stb.
Egy kor arculatát meghatározó médiumok voltak ezek, messziről láthatók, tájékoztató jellegűek, olykor szellemesek, a városkép hangulatát kijelölők.
Öregszem?
Hajnalban rigófüttyre ébredek. Idén először hallom a legédesebb zenék egyikét. A hímrigó territoriális igényének művészi tökélyre emelt kifejezése ez. Bár tél nem volt, lassan itt van március idusa. Hát az egyszer biztos, hogy szebb ez a párválasztási trillázás, mint a disznóröfögés.
Ránézek a digitális órára: Péter Mihály piarista (Péter bácsi) hangján hallom, amit látok: Ötszázötvenöt. (5:55) Péter bácsi kb. olyan tónusban „szólott”, mint gyerekkorom mesemondója, aki Moha bácsi hangja volt a rádióban. Ami pedig az 555-öt illeti, Péter bácsi hatékonyságát dicséri. Egy feleletre 3 jegyet adott, egyet a napi leckére, egyet az ismétlő kérdésre, egyet a földrajzfüzet küllemére. Mivelhogy földrajztanárunk volt.
Mire újra rápillantok a digitális kijelzőre, már 6:01-et mutat. 601 ugye a Trabant típusszáma volt.
Felkászálódom. Első ütemben lenyelem a tejeskávét a reggeli gyógyszerekkel. Közben bevillan a reggeli himnusz kis részlete: „Nyelvünket fogja fékre ma, ne szóljon rút perek szava, szemünket védőn óvja meg, a hívságot ne lássa meg, lakjék szívünkben tisztaság s távozzon minden dőreség, a testnek dölyfét törje meg étel s italban hősi fék.” Micsoda patinás szavak!
Kezdődik a nap.              
Összefoglaló a 2Krón 33-hoz. Folytatódik a húzd meg, ereszd meg. Manassze 12 éves és 55 évig uralkodik. 1, Húzd meg: „azt tette, ami gonosz az Úr szemében”. Minden bálványt visszaállíttatott, fiait tűzben áldozta fel, „hogy az Urat bosszantsa”. Alattvalóit arra csábította, hogy „nagyobb gonoszságokat műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől”. Az asszírok Manasszét elfogják, orrába kampót helyeznek, úgy hurcolják Bábelbe bilincsben és láncra verve. 2. Ereszd meg: Manassze az Úr kegyelméért esedezik. Kiszabadulva fogságából megerősíti Jeruzsálem falait, a bálványokat kiszóratta mindenünnen. Halála után fia, Ámon uralkodik két évig. Ezalatt a „húzd meg” játékot folytatja: Bálványimádó lett. „Ámon atyjánál sokkal nagyobb bűnöket követett el”. Szolgái megölik. A nép pedig azokat öli meg, akik a király ellen esküdtek. Fiát, Joziját pedig trónra segítik. Közöm. Már-már arra gondol az ember, hogy a bálványok imádása fiatalos divat volt, amely minden kamasz királyt megkörnyékezett. Dacból is ellene mondtak az Úrnak. Aztán következett a hatalmas csalódás, trauma. Még egy gondolat ide kívánkozik. A káromló lapok kamaszos istenellenessége nem ugyanilyen kamaszos dac, mint az ószövetségben megszokott? Olvassuk: Manassze azért tett gonoszságokat, hogy az Urat bosszantsa. Cui prodest? Kinek az érdeke? Mi értelme van ennek az „azért is”-nek? Láttuk az előző fejezet tanulságát: Szancherib káromkodva megy Jeruzsálem alá, és megvert kutyaként oldalog el, hogy otthon megöljék. Csaknem érthetetlen az ember örökös lázadása, fenegyerekeskedése?