Mickey webnaplója

Nem győztelek, kis angyalom várni, még egyszer – várni, még egyszer – várni, még egyszer – várni: be kellett a, be kellett a keresztrejtvényt szerezi. Nem őrültem meg, és nagyon türelmes vagyok. Történt pedig, hogy a közelünkben lakó fiatalok feleséget és engem egy-egy bennünket érdeklő lap éves előfizetésével leptek meg karácsonyra. És elmúla a karácsony, és elmúla a szaloncukor, elmúla vízkereszt is, elmúla a bájgli, de nem jöve el a két lap. És akkoron lőn húshagyó kedd, hamvazó szerda, torkos csütörtök, s elmúlának azok is, de nem jöve el a két megrendelt lap. Aztán vettem egy lapot márciusban, mivel a vonaton rejtvényfejtéssel múlatom az időt. Majd megfejtettem 30 rejtvényt olaszmódra, és semmim sem maradt, csak a további türelmes várakozás.
Ma megtört a varázs.
Megérkezett a karácsonyra rendelt első példány. Az áprilisi. Gondolom, ha időben egy teknősbéka hátára ragasztják, és a békát ügetésre bírják az orra előtt elhúzogatott salátalevéllel, már réges-régen megérkeztek volna a havilapok. Igaz, hogy mit kezdtem volna március 26-án egy karácsonyi rejtvénnyel?
A teljesség kedvéért megemlítem, hogy néha nagy ökörségek csúsznak a rejtvény-meghatározások közé, máskor a számozás nem akar sehogy se stimmelni. Ezekkel az a bajom, hogy nincs felírva: „Megkevertük”. Még arra is nekem kell rájönnöm.
Egy durva meghatározást ideírok a márciusi lapszámból. Azt mondja: Ábrahám fia (5 betű). OK. Ugye Izsák a jó válasz, (5 betű). Grätzer József vicces SICC-e óta (1932) mindenki tudja, hogy az egyik szórejtvénynek, miszerint ÁBRAHÁMNAK NEM VOLT FIA a helyes megoldása HÁTIZSÁK: ti. Hát Izsák?) Nos, itt a megoldás meglehetősen kerge, mert nem a fia, hanem unokája, ami kijön megoldásként: Jákob (5 betű).
De hát mit is akarok szűk 300 ft-ért?
Összefoglaló az Ezd 10-hez. Ezdrás fogadalommal akarja rávenni népét, hogy bocsássák el az idegen asszonyokat gyermekestül. Három napon belüli jeruzsálemi megjelenést követel a néptől megtorlást kilátásba helyezve engedetlenség esetén. Itt lelkükre kötötte, hogy különüljenek el az idegen asszonyoktól. Egy bizottság vette sorra, kinek kell elbocsátania feleségét, gyerekeit. A (záró) fejezet sorolja azokat a nemzetségfőket, akikre vonatkozik az ukáz. „Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül; elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is. Közöm. Ez így rendesen kegyetlen húzás. De ne felejtsük el, az Úr egy kemény edzésben tartott népet akar kinevelni, akikből jön a messiás. Hol 40 évet kóboroltatja őket a pusztában, hol kardélre hányatja sokukat, hol 70 éves száműzetés a sorsuk. Most meg a maradékot akarja tovább szelektálni. Az ószövetség kora nem a mi korunk. Szokásai nem a mi szokásaink, módszerük nem a mi megszokott módszereink, életvezetési stílusuk se. Ezzel együtt az intézkedés keménysége iránt kétségem sincs. Ha meggondolom, a felállás teljesen megváltozik az újszövetség idején. Kiderül, hogy felebarát a szamaritánus, a pogány népekhez tartozók. Eltelik 1500 év Ezdrás után, és Szent István király intelmeinek VI. fejezetében Imre fiát az idegenek befogadására figyelmezteti. Idézem: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ugye, milyen más?