Mickey webnaplója

Kicsit olyan a házassági évfordulónk, mint a többször megtartott karácsony. A munkahelyen, az iskolákban, az üzletközpontban, az óvodában, a rendezvényeken, a templomban, otthon, több generáció családi találkozójaként. Mire vége az utolsó megemlékezéseknek is, alig emlékszünk rá, mit és kit ünnepelünk.   
A házassági évfordulónk esetében azért nem ennyire szórt a helyzet. Nekünk két, illetve három esküvős napunk van. Az elsőre csak homályosan emlékszem. Egy szombat délelőtt a kerületi tanácsnál megjelentünk, ahol anyakönyvezték frigyünket. Pont. Aztán mentünk ki-ki saját megszokott lakába-otthonába, mintha mi se történt volna. Utánanéztem: alighanem március 18-án voltunk a tanácsnál (esetleg már 11-én?). Régen volt.
A lényeg, hogy az egyházi esküvőnk, mely után a lagzi és az összeköltözés esett, húsvétvasárnap történt. 1972-ben ez április 2. volt. De mivel a húsvét mozgó ünnep, minden évben el-eltáncol az időpontja. Ha a naptári rendhez akarok alkalmazkodni, akkor tegnap, azaz nagycsütörtökön volt 43 éve, ha a húsvétvasárnaphoz, akkor két nap múlva lesz esedékes az ünneplés. Nem okoz ez semmiféle nehézséget. Inkább azt példázza, hogy minden relatív. Igen, de... Igen, április 2-án, de...
Miként a Gábor-nap: alapesetben a napja március 24, de szept. 29., s ha Gabriella, akkor még dec. 12 is. Van, aki mindig hárítja a felköszöntést: Nem ekkor ünnepelem. Van, aki széles mosollyal nyugtázza: Most tartom és még annyiszor, ahányszor csak a névvel találkozol a naptárban. Mindig örülök, ha valaki gondol rám és felköszönt.
***
Szeszélyes a nagyhét időjárása, mint az április. Kicsit kiültem az erkélyre, s pörkölte a nap az arcomat, majd be kellett vonulnom, mert vastag felhő keveredett a nap elé, és vagy 10 fokkal alább szállt a hőérzetem a sugárzás abbamaradásakor. Sőt, rövid ideig hózápor tarkította az egyébként is vegyes képet.
Kint tart a további lehűlés, bent fokozódik a csend.
Egy szűk hetet töltött nálunk két unokánk – az említett okok miatt jószerével be voltak zárva a lakásba –, hogy aztán hét közepére létszámuk megháromszorozódjon, ha a közellakókat is ideszámolom. Nagy lakásunk van, s meg is telt a fiatalság hangjával. Ahányan vannak, annyifélék, és mindnek van valami elképzelése az együtt- vagy különszórakozásról. Az a szép ebben az egészben, hogy átmenetileg szüleik (saját gyermekeink, menyünk, vejünk) alkalmat találnak a tapasztalatcserére. Ez most is így volt. Más a személyes találkozás, lényegesen több, mint a telefonon való csevegés.
Mivel mind hazamenetek, nagy-nagy csend telepedett a kettőnk által lakott hajlékra.
Este passió.                  
Összefoglaló a Neh 8-hoz. Ezdrás pap a Víz-kapu előtti térségen, emelvényen állva felolvasta a mózesi törvényeket. A leviták megmagyarázták az olvasottakat (prédikáltak). Nehemiás pedig értésükre adta: Az Úrnak van ez a nap szentelve, ne szomorkodjatok hát (mert annyira meghatódtak a törvények hallatán, hogy sokan sírtak)! „Menjetek, egyetek zsíros ételeket, igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Az Úrban való öröm az erősségetek.” Erre a nép elment, mert megértették a tanítást. Másnap a törvénynek ama előírását ismertette, hogy készítsenek lombsátrakat maguknak, és abban éljenek egy hétig. Így is tettek. Igen nagy volt az örömük. Ezdrás pap a hét minden napján felolvasott nekik a törvényből. Közöm. Mintha csak Ferenc pápát hallanám, amit az ablakából szól a Szent Péter téren összegyűlt tömeghez. Magyarázza az írásokat, majd elbocsátja őket: Jó étvágyat kívánok mindnyájatoknak az ebédhez! Vagy ugyancsak Ferenc pápát hallanám, aki naponta gondolatgazdag homíliát mond a Szent Márta-házban tartott istentiszteleteken. Szűkebb miliőjének magyarázza és értelmezi az írások lelkét. Ez aztán rendszeresen felkerül a hírügynökségek (pl. Magyar Kurír) anyagai közé. Én is olvashatom.
Teljesen rajtam múlik.