Mickey webnaplója

Minap láttam egy képet az Atacama sivatagról.
A máskor teljesen száraz hatalmas felület most nem száraz, most nem halott, most élet mutatkozik rajta. Bíbor színben ragyog a pusztaság, valamiféle virágok nyílnak rajta megszámlálhatatlan sokaságban.
Ahol előbb mindenütt homok és por szálldosott, most megéled és kivirul.
Programozott lehetett az a por. Szunnyadó élet betokosodott formában. A nedvesség hatására a látszólag semmiből a szervezettség magas fokát mutató élő keletkezik és méghozzá tömegesen. És még szép is ráadásul. Ami ott történik, az valóságos csoda.
A programozott természet csodája.
De nem kell az Atacamáig menni hasonló csodához.
Elég kinyitni egy palack bort ahhoz, hogy belátható időn belül egy-két muslica meg ne kezdje szédelgő repkedését a bor közelében. Mivel korábban a teremben nem röpködött semmi, újra egy csoda tanúi vagyunk. A bor aromája a jelen levő betokosodott muslicakezdeményeket életre hívja. És szárnyra kap a programozott por, a fejlődő apró szárnyas.
Elég hatalmas a minőségi ugrás, ami  a szemünk előtt bontakozik ki.
Belemehetünk az embrió-fejlődésébe is. Két szaporító sejt találkozik egymással. Na, nem egészen így van. A petét megkörnyékezi egy spermahad. Talán biokémiai alapon történik, hogy a pete nem az elsőnek, hanem a hozzá leginkább passzolónak engedélyezi a behatolást. A beágyazódás után immár megindul a program. Csak csontból kétszáznál többet fejleszt a zigóta. Csoda.
A misén jut mindez eszembe.
No, nem szép tőlem, de mégis megbocsátható. Mert ott meg az történik, hogy a pap Krisztus meghagyása alapján eljárva a szentostyát kézbe veszi és átváltoztatja. Krisztus testamentumban hagyta meg, hogy ezt tegyék, ezt tegye. Jelenítse meg testét és jelenítse meg vérét.
Ha ez nem csoda, akkor csoda egyáltalán nem létezik.
Az ember által megművelt valamikbe beleköltözik az ég és föld ura.
Ámen.