Mickey webnaplója

Sokak nagyon szeretik azt az evangéliumi történetet, amely a mai napra van rendelve.
Szeretik, mert béke sugárzik belőle.
Szeretik, mert a Feltámadott alig felismerhető alakja bontakozik ki belőle.
Szeretik, mert megjelenése valóban „jelenés”, látomás, magának a tökéletességnek a találkozása a tökéletlenekkel.
Szeretik, mert Péter olyan emberi benne. Szinte nyomtalanul felejti Jézust és tanítását, visszatér eredeti foglalkozásához, halászni megy. Meghívja barátait is, akik egy szívvel vele tartanak.
Szeretik, mert a profi halászok (ha jól számolom, heten vannak) semmire se mennek, de Jézus kérésére kivetik a hálójukat, amely ismét roskadásig megtelik hallal.
Szeretik, mert a szeretett tanítvány örömmel ismeri fel a Mestert: Az Úr az, mondja.
Szeretik, mert olyan emberi, hogy a halászok zavarukban darabra leszámolják a nagyhalakat.
Szeretik, mert megismétlődik benne a halk kérés, a jobb oldalon vessétek ki hálótokat, ott majd találtok.
Szeretik, mert a Feltámadott a legtermészetesebb emberi szükségletek kielégítésére biztatja tanítványait: Gyertek, egyetek.    
Ha van idill az újszövetségi könyvekben, ez az. Az Úr együtt övéivel. Csendes, verőfényes a reggel, eredményes a halászat, „esznek, esznek, nem beszélnek, esznek”.
Kerestem képet, mely a jelenetet ábrázolja. Biztos van, noha nem találtam ilyet. Ha van, rajta Jézus fejét bizonyára csuklya fedi, hiszen nem ismerik fel. A tó partján tán egy fa, a fa alatt üldögélnek a falatozók, körbevéve Urukat. A háttérben a bárka, amelyből kilógnak a kifogott nagyhalak. Minden műfajnak meg kellene kísérelnie a történet ábrázolását, annyira szép. Én szokásommal ellentétben, és kivételesen egy az egyben idemásolom a citátumot, hogy bizonyítsam, valóban szívderítő esetet ír le János, a szeretett tanítvány.
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis iker), továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak. (Jn 21,1–14)
Összefoglaló a Tób 3-hoz. Párhuzamos imádság. Tobité, aki azért kéri a megváltó halált, mert élete csupa keserűség. Igaz voltáért csúfot űznek belőle, felesége korholja, szeme vak. Belefáradt a gyalázkodások hallgatásába, haza kíván térni az Istenhez. Médeába száműzték Sárát, aki szülei egyetlen lánya. Lánya, noha Sára hétszer akart férjhez menni, de férjjelöltjei mind meghaltak nászuk előtt. Mint megtudjuk, egy Azmódeus nevű démon rosszvoltából. Sára fel akarná akasztani magát, de nem teszi szüleire való tekintettel. Arra kéri az Urat, hogy vegye el életét, mert élete értelmetlen. Az Úr Rafael főangyalt küldi kettejükhöz. Tobithoz, hogy meggyógyítsa, Sárához, hogy férjet szerezzen neki. Közöm. Nagyon tanköltemény íze van a történetnek. Ám ez csak műfaj kérdése. Amit mond, az tanulságos. Tobit igaz izraelita. Ma szentnek mondanánk. Sára is az. Közös bennük, hogy kétségbeesésükben bizalommal fordulnak az Úrhoz, aki meghallgatja panaszukat és orvosolja is. Máris egy tanulság a „tanmeséből”.