Mickey webnaplója

 *     Megosztom veletek az általam kedvelt 71 éves festő, Váli Deske tegnapi posztját.
10:05 Akad a racsnis csavarhúzóm. Venni kell;
szombat, a Császár uszoda előtti MDF-piacra.
Vakító napsütés, mára meleg. Izgatott szemű háziasszonyok, tömeg, guruló kocsik és nyüzsgés.
Kapitalizmus van, a kirakodó asztalokon versenyben szépségverseny.
Narancshalmok. Mézes köcsögök sorban, főzni való spárgakötegek.
Minden nyüzsög, minden kínál.
A már ismerős vadhúsárus. Szarvaskolbász, és... Katának meg mit vegyek? Libatöpörtyűt, néha látok tányérján valami ilyesmit. Még tűnődtem, ne inkább gyöngyvirágot?
Csavarhúzó, az utolsót előttem eladták.
Igyekvő lavírozás a szűk ösvényen kifelé az emberek közül.
A legszélen nyolcvan éves, jó arcú, apró néni, három üres befőttesüveg a tetejével együtt, újságpapíron, a földön, árulja. 
– Mennyibe kerül? 
– Száz forint.
Lealkudtam ezerre, az üvegeket egy sarokkal arrébb a járdaszélre.
*      De ha már, akkor a saját történetünket is melléírom. Egy hete, mert jók vagyunk (és otthagytunk egy nagyobb összeget a multi üzletláncnál), a kasszánál kaptunk egy 1000 ft-os utalványt arra az esetre, ha záros határidőn belül 10 000 ft feletti összegért vásárolnánk.
Tegnap újra felkerestük a helyet, 12 eFt-on felül fizettünk.
Hazaérve feleség mondja: Ó, az utalvány. Ma jár le.
Igen. Le is járt. Így mulat egy magyar pár. Nem lehet neki kedvezni. Pedig nyugdíjszelvény bemutatására adott napon 5% visszajár, s pontgyűjtő kártya esetén is.
Nem bonyolult ez egy kicsit?
A tőkés idehozza pénzét, befekteti üzleti vállalkozásba. Hatalmas haszonnal elad nekünk, nekem is, én tehát megfizetem az árban azt a reklámköltséget, amelyből időnként visszaad egy morzsát. Ha nem kell, akkor még jobb. Nála marad az is.
Barátunk egy öregasszonyt pénzelt, mi meg a nagytőkét lepjük meg nem érvényesített kedvezményünk áthagyományozásával.
Összefoglaló a Jud 6-hoz. Holofernesz nagyképű szavak kíséretében elbocsátja övéihez Achiort, akik rátalálnak az út mentén megkötözve fekvőre. Achior beszámol róla, hogy Holofernesz milyen kérkedve beszél Izrael háza ellen. A nép e szavakra leborult és imádta Istent: „Urunk, könyörülj nemzetünkön megalázottságában.” Achiort vigasztaló szavakkal halmozzák el. Közöm. A zsoltáros (Dávid) így ír: „Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.” (Zs 20,8) Lépten-nyomon figyelmeztet a Biblia arra, hogy arccal az Úr felé éljünk. Pl. a 126. zsoltár: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.” Vagy Krisztus: Nélkülem semmit se tehettek. Még másutt: A ti gondolataitok nem az én gondolatom, utaitok nem az én utam – mondja az Úr. Nem igazán van mit hozzátenni. A többi gőg, fennhéjázás, ami már Cicerónak se tetszett: „Quousque tandem abutere Catilina, patientia nostra!” Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina? – förmed rá a vádlottra.