Mickey webnaplója

Tegnap a napi megszokotthoz képest halmozottan nagyszámú információ ért. Vala ugyanis egy rokoni esküvő, mely Veszprémben tartatott. Többen fotóztunk. Magam kb. száz képet csináltam, 17-et eldobtam, a többi is amatőr kép, de hát az esemény rajtuk van. Készült ezeken kívül vagy 50 kép magáról a környezetről is, mert szépek voltak a házak, a paloták, a várdomb, a virágok, a házak térképzése stb. Késő estig azzal szórakoztam, hogy a nyers képeket valahogyan elfogadhatóvá tegyem. Mivel számos kép keletkezett, mappát nyitottam nekik. El is küldtem a jelen lévő tesóknak és a jelen nem lévőnek is. Az első élményem, hogy visszabeszél a masina: Delivery... trallala, trallala. Mérgemben csökkentett számban újra megkíséreltem a lehetetlent. Két helyről érkezett válasz. Egyikük hét, másikuk 4 képet kapott. Ld. előző mondat. Megnéztem az albumot, mely választási lehetőséget nem kínálva kiírta: Csak ön nézheti meg. Ezek után Google Mail-lel azonnal és pillanatok alatt sikerült továbbítani két helyre is minden képből. Ezzel meg az a gubanc, hogy nem lehet lapozni. Így hát kezelésük lassú.
Nem tökéletes az általam alkalmazott módszer, nem tökéletes az állítólag felhasználóbarát softver se, mert nem tökéletes ez a világ.
Az esküvőn, ahogyan az már szokott lenni, háromféle társaság vett körbe bennünket. Akikkel elég nagy rendszerességgel találkozunk, akikkel esküvőkön – egyéb torokon – ritkásan találkozunk, s akikkel még soha az életben nem találkoztunk. Mivel ilyenkor elég sokan szoktunk lenni, elbeszélgetünk azokkal, akikkel máskor is szoktunk, beszélgetünk azokkal is, akikkel ritkán látjuk egymást, s szinte alig azokkal, akikkel korábban sose találkoztunk.
Számos epizód közül csak kettőt említek itt. Az egyik: Még mindig tanulom kezelni a fényképezőgépemet. Még mindig előfordul, hogy egy társaságot „virág”-programmal akarnék lefotózni, egy tájat „portré”-programmal stb. Elég bosszantó. Főleg az, hogy a hiba nem az én gépemben van, hanem hozzám sokkal közelebb.
A másik egy ártatlan és jól végződő incidens. Levágtam egy székre vászontáskámat, amibe a nap során szükségessé válható dolgokat raktam. Majd később a korábbi mozdulatról elfeledkezve levágtam magamat is ugyanabba a székbe. Amilyen gyorsan leültem, olyan gyorsan fel is pattantam, mert mintha összetörött volna valami a zsákomban.
Nem kellett kibontani a csomagot, mert azonnal rájöttem, hogy egy érintetlen nagyobb zacskó negró cukorka lapult mások mellett a cuccaim között. Ez adott olyan recsegő hangot, mint amikor valami egyszer s mindenkorra apróra törik.
Összefoglaló az Eszt 5-höz. 3 nap elteltével Eszter teljes pompába öltözik, és az Úrhoz fohászkodik segítségért. Majd hívatlanul belép a királyhoz. Összeesik (sajnáltatja magát? Mindegy is). Xerxész felemeli és biztosítja felőle, hogy nem hal meg, amiért kéretlenül jött a trónterembe. Eszternek fűt-fát ígér, hogy kedveskedjen neki. Megcsókolja, Eszter pedig csodálatosnak nevezi és dicséri arca kedvességét. A királytól azt kéri, hogy jöjjön el Ámánnal együtt egy általa szervezett lakomára. Másnap a lakomán megígérteti a királlyal, hogy első emberével részt vesznek egy megismételt lakomán is. Ámán örül, majd Mardokeus tiszteletlenségétől felháborodik. Irritálja, hogy a köteles tiszteletet nem kapja meg tőle. Felesége azt tanácsolja, hogy állíttasson egy 50 könyök magasságú bitófát, s a királyt kérje meg, hadd akasztathassa fel Mardokeust. Ettől a tervtől Ámán némileg megnyugszik. Közöm. A nők nem fegyvertelenek, csak más módszerekkel dolgoznak, mint a férfiak. Sose felejtem el, hogy karcsú kolleginám egy ízben megbeszélést kért közös felettesünktől. Az telefonon jelezte, hogy azonnal fogadja. Nem érdekelt igazán a történet, mégis máig emlékszem a részletekre. A nő megigazította sminkjét, és még egy gombot kigombolt a blúzán. Így indult tárgyalni. A tárgyalás sikere felől nincsenek kétségeim. Itt a tét egy munkahelyi tárgyaláshoz képest végtelenül nagyobb. Arról szól, hogy a száműzetésben lévő nép életben marad-e, vagy sem.  Folyt. köv.