Mickey webnaplója

Akaratlan zajok kísérik életünket. Veszem a tévét. Ahány adó, annyi szamár klipféle. Nem az, csak hasonló. Mérhetetlenül unalmas és bosszantó. Tekeregnek az elektronikus semmik, a céltalan dekorációk, az üres és untig visszatérő unalmas, se füle, se farka felvezető zenék, képek.
Kit érdekel?
A hírek alatt is folyik a zörgés. Hangok, ritmusok. Minek? Kinek? Ki kéri? Nem tudom. Én nem, az biztos. Ellenemre zörög, forog a tévébeli mókuskerék.
Mondják meg, kit érdekel? Engem nem, az biztos.
Bizonyos agybéli kockázattal jár és mellékhatásokkal is a kockázatokról és mellékhatásokról eldarált szöveg. Szakadatlan ismételgetése lehet, hogy a jogi problémákat kiküszöböli, de hogy a hallgatóságra nézve kockázatokat hordoz, az biztos. Megvisel a normáltalan halandzsa, de  
Kit érdekel?
Halkan mondom, mert még megteszik: Bemondhatnák azt is, hogy az autó használata kockázatos, mert veszélyforrás. Kedvenc háziállatunkat elüthetjük, a behúzatlan kézifék nekilapíthat a lejtős garázsajtónak, egy spricckő kiolthatja szemünk világát, a szembe jövő autós rosszul lehet, s végzetes balesetet okozhat. Mindezen kockázatokat beszélje meg az autókereskedővel vagy autószerelőjével.
De hát kit érdekel?
Na és a vetített szappanoperák, egyéb filmsorozatok végén a többperces felsorolása a szinkronhangoknak, szinkronstúdió nevének.
Kit érdekel?
No és a nyavalyás reklámok végén a szponzorok nevének beolvasása.
Kit érdekel?
Kit érdekel, hogy melyik divatház öltözteti az interjúalanyokat?
Kit érdekel, hogy egy műsor megszólalói még be sem fejezik zárómondatukat, már megnyomja valaki a tapsgépet.
Kit érdekel a hárompercenként feldübörgő műtaps?
Kit érdekel a röhögéskoncert, amelyet még adás előtt vesznek fel aprólékos műgonddal, erre a célra alkalmazott röhögőkkel?
Kit érdekel, hogy egyazon reklámot sokszor bejátszanak egy esete folyamán.
Kit érdekel, hogy a hírműsorok ugyanazt szajkózzák napestig.
Egyáltalán: Kit érdekel, hogy kit érdekel?
Ízelítő a Jób 13-ból. Jób képzeletbeli bíróság előtt perlekedik az Úrral és a hamis tanúkkal, barátaival. Ilyesféléket mond: „Beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel. Ti csupán hazug képmutatók vagytok... Hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok. Kérlek, figyeljetek ajkam pörlekedésére. Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére... Isten ügyvédjei szeretnétek lenni?.. Magas méltósága nem riaszt titeket? [Nos,] jöjjön, aminek jönnie kell!... hogy utam igaz, azt kimutatom!... készen állok az ítéletre, jól tudom, hogy igazam van... Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, [Uram] akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet... én megfelelek neked, de én szóljak előbb... Miért rejted el arcodat előlem?... Hulló falevelet akarsz ijesztgetni? Közöm. Jób meg van győződve róla, hogy ártatlanul szenved, s ártatlan abban is, hogy mindenét és mindenkijét elveszítette. Ebből az alapállásból támadja igaztalan vádlóit és ebből az alapállásból perlekedik az Istennel. Jób igaz embernek mutatkozik. Meglepő módon monológjából később két szállóige lett: „Jöjjön, aminek jönnie kell”, és még: „Készen állok az ítéletre”. Egy pedig korabeli közmondás lehetett, amit a rómaiak is alkalmaztak: „Hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok.” A latin megfelelője: Si tacuisses, philosophus mansisses. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Másképpen: okos voltál a megszólalásig.