Mickey webnaplója

Gárdonyi történelmi regénye egy kis részletét idézem, aki a második rész végén Buda elfoglalását írja meg. Nincs harc, csak érdeklődő turisták szállingóznak a Várba, mígnem elhangzik a jelszó: Ki mindenki, be senki! Európa, olvasd az Egri csillagokat. Tanulságos. Ha másért nem, vedd észre, milyen régóta hozzáférhető a figyelmeztetés. Ami a XVI. sz-ban történt, könnyen megismétlődhet. Vajon túl vagyunk-e rajta, vagy még előtte állunk? Ki tudja? Éberen állunk előtte, vagy elbambulva? Ez is kérdés lehet.  
„A menetben mozgolódás és zúgás támadt. Értelmetlen kiáltások, paripák hánykolódása. A nyakak mintha megmerevedtek volna: mindenki a Várra bámult. Akkor nézett fel Gergely is. Hát lám, ott leng a budai kapun három nagy lófarkas zászló. A templomban, tornyokon is. A kapuban pedig alabárdos török őrség turbánozik a magyar helyén. – Elveszett Buda! – üvölti egy kísérteties hang. S tőle, mint az átszálló széltől az erdő, megborzong a magyar sokaság. A fakezű Cecey üvöltött. Senki se felel. Az arcok sápadtak. És a némaságot még inkább átdermeszti egy müezzin éneke, aki a Boldogasszony temploma tornyáról messze szálló hangon énekli: Allahu akbár... Ashadu anna la iláha ill Allah... Gergely a sereg egy részével vágtatást rohant vissza a táborba.
 – Hol vannak az urak?! Égbekiáltó gazság történt! A sátornál azonban a vörös sapkás bosztandzsik útjukat állták.
– Be kell mennünk – ordította szinte lángot okádva Mekcsey –, vagy küldjétek ki az urakat!
A bosztandzsik nem feleltek. Csak tartották a mellüknek szegezve a dárdájukat. Gergely törökül kiáltott rájuk:
– Török Bálint urat küldjék ki egy szóra!
– Nem lehet! – felelték a bosztandzsik. A magyarok tanácstalanul állottak.
– Urak! – kiáltott egy vastagnyakú magyar. – Gyertek elő! Baj van!
Semmi válasz. ...
– Dzsere, madzsar testver! – szólt jókedvűen az egyik szpáhi, egy testes, vállas, barna ember. És húsos kezével hívólag intett Gergelynek.
– Nem lehet – felelte mogorván a fiú. És továbbléptetett. ...
A török megszállta a várat. Senki se jött elő. ... A kapun álló lándzsás törökök rá se néztek Gergelyre. Még akkor jöhetett-mehetett az egyes ember szabadon. Ki tudja, holnap nem rekesztik-e ki a magyart végképpen a Várból? ... Gergely a házak előtt is lándzsás janicsárokat látott. Minden ház előtt janicsár. Minden tornyon félholdas lófarok...
– Mit csinálsz itt? – kiáltott rája a török.
– Várok – felelte Gergely törökül. – Csak nem félsz tán, hogy elviszem az ágyút?
– Nono – felelte a topcsi barátságosan. – Hát török vagy te?
– Nem én.
– Hát akkor eredj haza...
A lehető legravaszabbul volt kieszelve. Míg mink a kis királlyal lent jártunk a táborban, a janicsárság beszállingózott a kapun, mintha az épületeket akarná megnézni. Csak lézengtek, bámultak. De egyre többen. Mikor már minden utca megtelt velük, egy kürtszóra előrántották a fegyverüket, és mindenkit bekergettek a házakba. [kiemelés tőlem GyM]
– Gazemberek! – Így könnyű várat foglalni.
... A kapu előtt épp akkor váltakoztak az őrök, s a kapu alját egy nagytermetű janicsár állotta el.
– Mit akartok? – kérdezte félvállról.
– Idevalók vagyunk – felelte Gergely szárazon.
– Most kaptam a parancsot – szólt a török –, hogy: ki akárki, be senki!...
– Menekülnünk kell – szólt Mekcsey. A janicsárok összefutottak. Mekcsey szólította Gergelyt, hogy ereszkedjen le elsőnek az ablakon.”
Ízelítő a Jób 20-ból. Cofár az ún. barátok egyike általánosságban ítéli el a bűnöst, de Jóbra vonatkoztatja: „Az álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, ... a szegények kárát fiai térítik, ... az étel kígyóméreggé válik bensejében... Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. ... Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. Haragjának tüzét küldi rá az Isten, ... Elárasztják a reá váró szörnyűségek, a tűz ... föléget mindent, ami van sátrában. Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség... ez az öröksége, mit Isten ad neki.” Közöm. Dráma ez a javából. Jób tragédiája, legalábbis visszatekintve mindarra, amin keresztülment, s amiből nem lát ki. Cofár tetézi a baját, amikor igaztalan célzásokat tesz bűnösségét hangsúlyozva. Igencsak benne vagyunk a történések közepében. Jób könyve még ugyanennyi részből áll. A műfaj lehetővé teszi, hogy az emberi félreértések kohójába pillantsunk. Más és más aspektusból nézve mennyire eltér az egyes események megítélésében az ember. Jó vigyáznunk saját kijelentéseinkre. Jobb csendben maradni, mint felelőtlenül belegázolni mások életébe anélkül, hogy tisztán látnánk.
Igen tanulságos elgondolkodni a történeten.