Ministránssereget hív magához a pápa. vannak, akik érte mondott imákkal és egyéb érte ajánlott dolgokkal akarja köszönteni őt. Ferenc pápa rendre imát kér mindenkitől. Mivel a pápa a Ferenc nevet választotta, felidéztem az általa oly kedvelt Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződő Naphimnuszt.
Több fordításban megtaláltam, s mert egyedülállóan szép a maga nemében, itt Dsida Jenő fordításában idézem meg, hátha mások tetszését is megnyeri úgy, mint ahogyan az enyémet. Mivel a jó pápa enciklikát írt a természet védelméről, stílusos rá gondolva felidézni az alábbi verset.
Assisi Szent Ferenc: Cantico di frate Sole (Naptestvér himnusza)
Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Mind Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.
Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.
Áldjon, én Uram, asszony-nénénk a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.
Áldjon, én Uram, a mi öcsénk a Szél
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon, én Uram, hugunk a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.
Áldjon, Uram, mi testvérünk a Tűz,
kit világul az éjszakába gyújtasz.
Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az.
Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok szines virággal élénk.
Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háboruság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsájt szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.
Áldjon, én Uram,
mi nővérünk a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.
Dicsérjétek s áldjátok az Urat
s adjatok hálát Neki
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!
A Jób 25. fejezete. Idemásoltam az egészet, mert rövid. „A suachi Bildád válaszolt és így szólt: Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét. Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől? Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán? Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében. Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg.” Közöm. Innen nézve látszhat Isten minden húzása hatalmasnak, borzalmasnak, sereggel támadónak. Végtelenségére utalhat, hogy nem elég tiszta előtte sem a nap, sem a hold, sem az ember. De ez pusztán a látszat. Valójában az Isten ártatlan, irgalmas, és végtelenül szerető. Ezt kinyilatkoztatta. Nincs okunk kétségbe vonni szavait, mert ő mindennek az oka és zsinórmértéke. Az ember is csak innen látszik pondrónak és féregnek. Isten terveiben az ember mindennél értékesebb, egyszeri, szeretetre méltó, különös méltósággal felruházott valaki, aki az istenarcot viseli magán. Capax Dei: azaz Istenre képes. Mi kell még?
Utolsó kommentek