Mickey webnaplója

A létért való küzdelem nem fejeződött be. Tart ma is, és talán még inkább, mint korábban.  Erős UV, 38 fok, este hőt sugároz betonbalkonunk. Megannyi legyőzendő ellenfél. Éjjel átsuhant felettünk egy hidegfront. Néhány szélroham, majd visszaállt lassan az alaptendencia. Felfelé kúszó higanyszál a nem EU-konform hőmérőn. Légkondi van. De csak akkor hasznos, ha minden ablakot gondosan zárunk. Ezt felnőttek tudjuk, de csak mi. Így hát járkálunk és zárogatunk. A villanyokat is gondosan lekapcsolgatjuk.
Tegnap állt a levegő. Késő este is. Mivel a mezzón Schiff András interpretált egy Beethoven-zongoraversenyt, utána pedig a Pastorale szimfónia következett, csaknem fél órával éjfél után kerültem ágyba.
Egy régi élményemet osztom meg.
Két éve a Balatonról hazaautózva megérkezésünk után azonnal elkezdtem hallgatni a VI. szimfóniát. Annak végtelen harmóniája, békéje felturbózta bennem a megérkezés örömét, nyugalmát. Valóságosan is felüdített a hosszas vezetést követően. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Beethoven zenéjét.  
Ej, ez a soha se elég komfortos technika (in pectore: ez a világ nem tökéletes.)! Van itt, kérem szépen, öt-hat számítógép, és laptop. A fiúk nem a bányában dolgoznak, hanem a laptop előtt üldögélnek és okos vagy nem okos képek millióit nézik rajtuk. A lányok csaknem úgyszintén. Este villanyoltás után – csaknem elnevettem magam – kiosonnak a nagyobb nappaliba, mert ott még ég a villany. Magukkal hozzák okos-telefonjaikat. Ettől kezdve 0h 20-ig azokat simogatják, nyomogatják. Az ürügy a komoly-szép Beethoven-muzsika, amit ők is szívesen hallgatnak. Én is. Ám éjszaka „a világ lecsendesedik”, így hát veszélybe kerül a zenehallgatás. A szimfónia dinamikájából hol faragni kell, hol hozzáadni valamit, hogy halljam is, amit hallani szeretnék, de ne harsogjon, aminek harsognia kellene. Kezemben hát a távkapcsoló, s elég jó tempóban moderálom a hangerő-szabályozóval a zenefolyamot. Ez meglehetősen macerás, és arra kényszerít, hogy csak elképzeljem azokat a hangfürtöket, amelyeknek szét kellene vetniük a hangszórókat, de amelyeket igen visszafogottan hallgatok, hallgatunk. Éjfél után eltűnünk. Valami történik, valamit valaki bedugott vagy kihúzott, mert reggelre kelve nincs világítás a frigóban. A tej melegebb a szokottnál. Nincs nagyobb baj, de a kismegszakító kis megszakította az oda vezető áramkört. Magasan van. Esernyővel felpeckelem. Egy gyors szemle, mi romlandó, azokat együk először. Szerencsére a fagyasztó nem engedett ki az eltelt kb. 6 óra alatt.
Bekukkantok a gyerekek szobájába. E.-ke fején fülhallgató, előtte a laptop. Valamit néz és hangosan kacag. Fogalmam sincs, mi olyan nevetséges, s neki sincs fogalma arról, hogy bejöttem a szobába. Nyaral nálunk.
Fr. az asszony PC-jét próbálja engedelmességre szorítani, mert elállítódott a rendszer alapbeállítása. Vírusos? Ki tudja. Hosszasan küszködik vele. M. adaptere kontakthibás. Cserére érett, de vele azonosat nem találunk az interneten. Szervizben volna a helye.
A létért való küzdelem becsületes harcosai M&E. Kocsijuk egyelőre szervizben. É. randevút beszél meg velük az Óbudai-szigetre. Szeretik az ottani tágasságot, komfortos játszótereket. Felajánlom E.-nak, hogy kiviszem őket a gyerekekkel együtt. Ő hárítja: komolyan gondolták, hogy megpróbálják, milyen az élet autó nélkül. Becsülöm érte őket.
XXI. sz., s lám, a létért való küzdelem folytatódik.
Ízelítő a Jób 31-ből. A három „barát” után Elihu támad Jóbra. Jób először védekezik: Soha kívánsággal lányra nem néztem. Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam... hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt, ... ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján... Ha semmibe vettem szolgámnak jogait és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, ... ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna, ha ... a szántóvetőkből sóhajt fakasztottam, ... ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam, ... hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója, kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti, vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem... Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”, hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem, ... méltán találkozom az Úr haragjával... Bár, hallgatna meg Isten! „Felelj nekem, Mindenható!” Közöm. Érdemes végigolvasni a fejezetet, mert a legválogatottabb szerencsétlenségekre tartaná magát méltónak Jób, ha a fentieket elkövette volna. De hát mindez nem áll. Az egy Istent tiszteli, imádja, szolgálja, és felebarátait úgyszintén. Ettől a fejezettől kezdve Jób befejezi panaszkodását, védekezését. „Elnémul, mint az igaz bárány nyírói előtt.” Ebben is Krisztus előképe.