Mickey webnaplója

Este először Blankának (8) kell olvasni, aki dinoszaurusz-kedvelő és régésznek készül. Van egy okoskönyve, amit a D-betűnél nyitott ki. Tudtam, hogy a kiejthetetlen nevű szauruszok érdeklik, azért lapoztam, s elkezdtem olvasni a disznó címsort. Kérdőleg nézett rám, visszaterelve engem a dínókhoz. (ha rövid i-vel írom, akkor is aláhúzza veressel).
Ágoston nagyjából kutyabarát. Kicsi gyerekkorában az öreg németjuhász társaságában érezte magát jól, biztonságban, s ez az állat volt legkedvesebb játszótársa, akivel (amivel) együtt űzték a macskát. Betyár az örök vadászmezőn folytatja ugrabugrálását, ha ugyan teljesen meg nem semmisült mint olyan. Bogáncs viszont él. No, nem valóságosan, hanem képzeletünkben, akik nyomon követik Fekete István regényének a történéseit. Egy biztos: Közvetlen közelről ismerhette a pumikat, mert a regényt olvasva Bogáncs szokásvilága a lehető legtökéletesebben bontakozik ki fantáziánkban. (Fel)olvasom, hogy Bogáncs úgy helyezkedett el a küszöbön, hogy helyéről megfigyelhette a házban és az udvarban történteket. A kutya küszöbre hasalása csakugyan célszerű helyválasztás. Az LGT szövegével: „Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok.”
Ám ez a küszöbön hasalás még régebbi időket idéz fel bennem. Piaristák. A 60-as évek első fele. P. Szoboszlay fehér hajjal, fekete reverendában, lobogó, széles cingulussal a derekán járkál fel-alá a teremben, magyarázza a matematikát. Megáll a katedránál. Az első padban ülő kisdiák könyökével támasztja meg busa fejét. Az általános iskolában ezt a tanárok azzal intézték el, hogy aszongya: Tök mellé nem kell karó. Ami nyilvánvaló igazság. Ám P. Szoboszlay ennél fennköltebb lélek lévén Aranyt idézte.   
„Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.” (in: Arany J., Családi kör)
Ám pontatlanul idézte, mert a mi időnkben a nyújtja hosszú ú-val íródik és mondatik, Arany pedig röviddel írta. Nos, mivel a nyújtja szót hosszan ejtette P. Szoboszlay, kénytelen volt a kutyát is megnyújtani, ezzel egyszersmind gunyoros felhangot is adva mondandójának: ...ajtó előtt hasal egy kiszolgált kúútya...
Tanáraink szerették a cikizést, s éltek a nyelv adta lehetőségekkel. Büszkén mesélték, hogy egykori diákjuk, akinek feladata egy időmértékes sor írása volt, a következő sort izzadta ki magából.
Íszom a vízet.
Mire a piarista tanár: Ülj le, te marha.
***
Reggel a misén. Dunszt és forróság. Áll a levegő. Az irgalmatlan szolgáról szóló példabeszéd a téma. A prédikáció azzal indul, hogy fontos egymásnak való megbocsátás, de még fontosabb, hogy ... és itt valamiért kikapcsol az agyam. Gondoltam, a még fontosabb kifejtésével folytatódik. Plébánosunk ennél is bölcsebben cselekedett. A mondat másik felének elhangzása volt beszéde befejező szakasza. A kánikulára való tekintettel. Tanulság: Jobb, ha minden szóra figyel az ember, mert soha sem tudhatja, hogy mik...    
8. ZSOLTÁR. A TEREMTŐ DICSÉRETE (A karvezetőnek, Gát szerint – Dávid zsoltára.) „Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőségedet az egekig magasztalja a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót. Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: minden juhot és barmot, a mezők vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering.” Közöm. Sokszor idézik ezt a zsoltárt. Pl. „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” Szónoki kérdés, és a lényeget tapintja: „milyen csodálatos széles e világon a te neved!” Jól imádkozható, könnyű mögé állni teljes mellszélességgel. A zsoltárok megtanítanak imádkozni. Akiből könnyen jön, mondhatja hangosan, akár égre emelt karral. 
NB.: Jézus is zsoltárt idéz a kereszten (a 22.-t), amikor úgy vélik, Illést hívja.