Mickey webnaplója

Na,
nagy
nap
van
ma:
Szent
Ilona
napja.
Boldog,
aki adja,
boldog,
aki kapja
az
Ilona nevet,
s nevet.
Boldogtalan volt Napóleon, aki Szent Ilona szigetén végezte életét, s Szent volt Ilona császárnő, aki a Szentföldön két bazilikát is emeltetett, s akinek a nevét kapta a sziget.
Ha abc-rendbe szedem az Ilona betűit, ezt kapom: A linó. Sok változat nem keverhető az arányosan elhelyezkedő hangzókból. Kosztolányi is csak hozzávetőleg használja a névből adódó betűket. „Lallala (a Lallala olyan szép, hogy így hívnak egy élvonalbeli focistát a premier ligue-ben), lanolin, anilin, Il Allah stb.” A csodába! Ez a vers gyönyörű. Körbetáncolja a betűket (hangokat) s meglehetősen felelőtlenül kijelenti, hogy csupa i csupa l, csupa-csupa, de ami összeáll ezekből a rövid sorokból, az bizony művészi teljesítmény. Ezzel a bókkal tartozom Kosztolányinak.
Ami engem illet, részemről Isten éltesse valamennyi Ilonát, Icát, Ilut, Ilcsit, Icukát, Incit, Icust, Iluskát, Ilikét! Az ismerőseimet és az ismeretleneket, a volt kolleginákat, és akik nem voltak kollegináim, osztálytársakat és barátaim barátnőit, feleségüket stb. Boldog névnapot valamennyiüknek!  
***
13. ZSOLTÁR. BIZAKODÓ KÖNYÖRGÉS (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) „Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem? Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség? Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek s ellenségem azzal dicsekedjék: »Legyőztem!« Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem, hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.” Közöm. Az Úr hosszan tűrő és az időtlenségben, az örök jelenben él. Nehéz ezt a néhány dimenziós embernek felfognia. Dávid is türelmetlen. Tovaillanó élete sikereket akar felmutatni. Innen a négyszeres sóhajtás: meddig...? „nehogy ellenségem azzal dicsekedjék: Legyőztem.” Ez a motívum másutt is visszatér a zsoltárokban. Sőt a Te Deum kezdetű himnuszban is: „Ne hagyj, Uram, szégyent érnem!” Másutt: „Tebenned bíztunk elejitől fogva.” (90. zs.)