Mickey webnaplója

Mármint annak az előadássorozatnak a fele, amely kísérletet tesz arra, hogy az emberek adaptációs készségéhez rendelt táplálkozás révén visszanyerjük eredeti formánkat, esetleg egészségünket is. Mivel mindezt oda szervezték, ahol kisgyermekkorom éveit töltöttem, próbáltam helyeket beazonosítani. Kb. 100 m-rel északra laktunk attól a helytől, ahol a Keserű-ér folyt, és amelyet egy városrész-átalakítás során csövekbe rejtettek. A tájékozódás nem is olyan egyszerű. Csak sejtem, hol állt a trafik, amelyben grószi árusította a Córeszt, a reggeli (Nyolcórai újságot), csak sejtem, hogy hol helyezkedett el a Jó barát borozó, mögötte egy ház, még mögötte egy kukoricás bekerítve. Elég jól azonosítható az a patakszakasz, ahol a jég elrepedt alattunk. A patak déli partján volt a Gazsó-Service. Ez a felirat volt olvasható a kátránnyal átitatott és erősen szagló deszkakerítésen. Ma a vendéglő kerthelyisége helyén parkosított a terület, a panelházak tövében asztalsor áll azoknak a rendelkezésére, akik a forgalmas Fehérvári út tövében remélik, hogy megpihenhetnek. A pataktól keletre egy benzinkút áll. Valaha nem így volt. A hatalmas eperfától jobbra lévő ingatlanon a Kőfaragó KTSZ dolgozott. Mi csak kőfricskásoknak hívtuk őket.
A Keserű-ér a Duna felé nyitott. A fű talán ugyanannak a gyeprendszernek a kései maradéka, amelyet gyerekkoromban láttam, ha a bal parton lementünk a folyóhoz. A jobb parton gimnasztyorkás oroszok jártak kettesével – géppisztolyosan. Őrjáratukat alighanem a telefonpóznák miatt rendszeresítették: Nem érte-e őket diverzáns támadás. Az oroszokat sose tudtuk megkedvelni. Idegen testként masíroztak: a hatalom egész intézményrendszerének fölényét mutatta arcuk. De lehet, hogy csak fantáziánk képzelte őket ellenségesnek. Soha nem teremtettek civillel kapcsolatot. Vélem, hogy tiltották nekik.  
23. ZSOLTÁR. A JÓ PÁSZTOR (Dávid zsoltára) „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” Közöm. Allegorikus előkép. A Mester magáról jelentette ki: Én vagyok a jó pásztor (Jn 10). Dávid leírja, miben áll ez. Akinek az Úr a pásztora, annak sóra-fára nincs gondja, védelme alatt áll, nem szenved semmiben hiányt és övé a boldog öröklét. Kell ennél több? Mi volna az? Lottó ötös? Befutás elismert szaktekintélyként? Permanens sikeresség? Én bizony el nem cserélném egyikért sem a kinyilatkoztatott bizalmat. Semmiért.