Mickey webnaplója

Szeptember 16. Kornél pápa emléknapja. Ő volt a hatodik pápa. Azonnal ellene támadt egy római püspök, s megpróbált ellenpápává lenni. Kornél azt az álláspontot képviselte, hogy akik gyengék voltak az üldöztetés idején, azokat nem kell kiközösíteni. Elég, ha megbánják hűtlenkedésüket és vállalják a vezeklést. Jó ember volt Kornél. Makacs püspökét kiközösíti, ő maga pedig összeszedi a nyájat és szépen elvezetgeti. (Mivel második nevem, bérmanevem Kornél, illett, hogy ez egyszer írjak a Szent pápáról.)
Kornél és én. Unokatestvérünk neve is Kornél (R.I.P.) volt. Sok közös élmény fűzött össze bennünket, hiszen tíz évig egy lakásban éltünk. Most mégis csak egy balatoni élményemet osztom meg. Azt is azért, mert tegnap kint üldögéltem az erkélyen. Erős szellő fújdogált, mérsékelten meleg, amolyan indiánnyári légáramlás. Éppen olyan, mint amilyet ötven éve éreztem a tihanyi kompon áthajózás közben annak a fedélzetén, talán inkább hídján. Mellettem állt Karl-Heinz, ha jól emlékszem a nevére, Kornél wernigerodei barátja. Szerencsére nem hagyott a fickóval, mert én kevéssé beszéltem a németet, mint Kornél. Akkor Zamárdiban bérelt szállást, este tábortüzet rakott, elővette hegedűjét, s a tábortűz fényénél játszott rajta magyar nótákat. A németek (többen is voltak) örömmel vették, hogy kellemes hangulatban telik az idő. Én alig vártam, hogy vége legyen a mulatságnak, mert tinikoromban is igen kedveltek a szúnyogok. Egésze este csapkodtam magamról a bestiákat.
Mivel közvetlenül az érettségi után jövedelmem nem volt, adódik, hogy minden kiadást Kornél fedezett. Unokatesó Kornél is jó ember volt. Utóbb elvégezhette a civilek számára induló teológiai kurzust, mert hosszasan iskolai hittant tanított. Nyugodjék békében. Lánya volt (és van) az első keresztgyermekünk.
46. ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK (A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára) Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.  A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! Közöm. Megint a szövegek döntéséhez folyamodom. Ha ez a zsoltár nem aktuális ma, akkor egyik se. Nézzük, mi történik napjainkban: „remeg a föld” átvitt értelemben. Mi pedig bízunk az Úrban, hogy a déli határt hajnalban is védelmezi. Imádkozzunk érte! népek lázadoznak, birodalmak megrendülnek, rettegés fogja el a földet... de Isten megálljt parancsol a hadaknak... Ismerjétek el: Ő az Isten. Bízom benne rendületlenül, és teszem a dolgomat, amiről úgy vélem, hogy rám bízott. Ámen.