Mickey webnaplója

Ugye, nem rég írtam egy hosszabb anyagot a zene természetrajzáról közös blogunkba. Próbáltam lényeges dolgokat elmondani. Eredménye kb. ahhoz hasonló, mintha valaki kiemelne egy vödör vizet az óceánból. Benne lesz, de mégse. Miért írom? Mert RJ. küldött emailben egy webhelyet, mert az irodalmi jelen.hu weboldal hoz egy interjút, amelyet Kocsis Zoltánnal készítettek, s amelyben KZ Pilinszkyhez fűződő kapcsolatukról beszél. Az interjúban pedig találtam két mondatot, amely nagyon eltalált engem. Az egyik a költészetről, a másik a zenéről szól. Idézem:
Kocsis Zoltán említi: „Sztravinszkij írja az Életem című könyvében magáról a szubsztanciáról, tehát a lényegről, hogy Degas, aki szívesen kacérkodott a költészettel, egyszer panaszkodott Mallarménak arról: nem tudja befejezni a szonettjét, pedig hát annyi jó gondolata van. Erre Mallarmé csöndesen azt válaszolta, hogy a versíráshoz szavak kellenek, nem pedig gondolatok. Ezt éreztem én Pilinszkynél..., hogy olyan mértékű telitalálat minden szava, hogy nemhogy nem lehet jobban megírni, hanem nem lehet másképp megírni.” Ütős mondatok, magvas gondolatok.
És a zenei? Szintén Kocsis Zoltán említi: „Bach, Mozart, Schubert halálbiztos választás volt az ő [PJ] részéről. Ha megvizsgálom a saját ízlésemet, illetve azt, hogy milyen zenéket tudnék bármikor hallgatni, bármilyen lelkiállapotban, akkor bizony ez a három szerző jönne elő. Bartókot például nem lehet minden lelkiállapotban hallgatni. Bartók a Pilinszky által megfogalmazott három nagy ismérvnek nem teljesíti mindhárom komponensét, tehát azt, hogy egy személyben szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos. Bach teljesíti ezt. Schubert és Mozart is.
A szenvedő emberről egy anekdota ugrott be, amit válaszképpen RJ-nak emaileztem el. Álljon az is itt, mert kiegészíti az előzőeket. Egy orvos önéletírásában többek között azt írta, hogy konzira járt zongorát tanult, többek között Chopint is játszott. Méghozzá jól játszotta Chopint. Ám akadt egy másik zongorista, egy dúsgazdag polgár fia, aki nála mindig szebben játszotta, bármilyen Chopin-műről lett légyen szó. Nem értette, mi az a többlet, amit ő képtelen ehhez a zenéhez tenni, s amannak sikerül. A dolog titka akkor derült ki, amikor az ifjú titán hamarosan meghalt. TBC-s volt, minként Chopin. Ugyanaz a fájdalom emésztette, mint a zeneszerzőt, s ez egészen áthatotta interpretációját.
52. zsoltár. ÍTÉLET AZ ÁLNOK EMBER FELETT (A karvezetőnek tanító költemény Dávidtól, amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelech házába.) „Mit dicsekedsz gazságoddal mindennap, te, hatalomnak embere? Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv! Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből. Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta: „Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!” Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.” Közöm. Doeg gyilkos volt. Saul király parancsára hetven papot gyilkoltatott meg. Lehet, hogy ne a nyakukat metszette el, hanem kardélre hányta őket. A lényeg: bérgyilkos volt, talán egy kis politikai felhanggal vegyest. Üzenet minden tegnapi, mai és holnapi gyilkosnak: megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kitép az élők földjéből. Az igazak borzalommal nézik majd. Az igaz olyan, mint az olajfa, az igaz Isten nevét hirdeti a hűségesek előtt. Törekedjünk igaz úton járni.